Akik mostanában (+\- 1-2 hét) teszteltek pozitívat beszélgessünk. Ki mikor megy az első vizsgálatra, mik voltak a tünetek, stb…? :)

Aranyos vagy! Tudom, sajnos ilyenkor nincsenek szavak 😭😭 A műtéttől eléggé félek, de majd túl leszek rajta, remélem mihamarabb kapok időpontot, mert a tudat az iszonyat, hogy hogyan van bennem. Igyekszem majd műtét után pihenni, ha már majd engedik a hormonok is. Aztán regenerálódás leginkább lelkileg, de testileg is, és aztán csak előre, a jövőbe tekintek. Nyaralás, strand, meló, aztán majd csak alakul az életem ezen része is és lesz babám.

Próbálom magam nem okolni, de abban nem vagyok biztos, hogyha már az elejétől szedtem volna a progeszteront, akkor is ez lett volna. 🤔 Bár semmilyen tünete nem volt hogy hiány volna.

Igen, ma kaptam időpontot szerda reggel 7-re kell mennem. Állami kórház, de meglepően korrektek, és pozitív idáig minden.

A magánok nem is válaszoltak az időpont kérésemre… jobb lesz ez így, ha ennyire semmibe veszik az embert ilyen helyzetben, akkor én nem akarok egy szekér pénzt ott hagyni. Inkább költöm majd a másik babára, mert hiszem, hogy lesz, és meg is fog születni egészségesen.

Nagyon sajnálom én is! :(

Bennem is folyton ott van a félelem, csütörtökön megyek a 12. hetes genetikai ultrahangra, ha ott mindent rendben találnak akkor pénteken reggel megyek genetikai vérvételre. Bele sem tudom magam élni igazán amíg nem megy le ez a rizikós időszak, pedig okom sincsen rá. Bár a környezetemben ketten is elvetéltek, az orvos a covidra fogta.

7es

Köszönöm Nektek!

#7 ne aggódj, minden rendben lesz! Bízzunk benne!

Nem hinném hogy bármi köze lenne a covidnak ehhez, ilyenek sajnos mindig voltak, vannak és lesznek is. Én már több mint egy éve voltam covidos mikor megfogant, 1,5 éve mikor megállt a szíve. Akármilyen nehéz is, azt gondolom, hogy kár “hibást” keresni (covid, láz, influenza, gyomorrontás vagy bármi). Ha egy baba egészséges, akkor gyakorlatilag bármit csinálhatsz, nem lesz vele semmi, ha pedig gond van, akkor fekhetsz, szedhetsz amit csak akarsz, akkor sem fog velünk maradni sajnos. A barátnőmnek már nagy hasa volt, mikor megbotlott, és mint a zsák hasra vágódott. 2 napig nem érezte ahogy mocorog a gyerek, már pont az orvoshoz készült, mikor megint érezhetően mozogni kezdett. Megszületett teljesen egészségesen, és azóta már 32 éves. Ha magát próbálja meg az ember hibáztatni, akkor sem jobb, sőt, és visszacsinálni sem lehet. Próbálom én is ezeket sűrűn mondogatni magamnak. Nem tehettem semmit, hisz előtte 1-2 nappal voltam vizsgálaton, és minden rendben volt, nem voltam beteg sem, sőt még csak nem is dolgoztam. Hiányzik pedig nem is ismertem, és műtét előtt még el fogok tőle búcsúzni, de egyszer el kell engedjem, és tovább kell mennem. Néhány hétre biztosan szükségem lesz ehhez.