Ebben a vírushelyzetben tényleg ne vállaljunk negyvenesként babát, ahogy nekem egy nőgyógyász tanácsolta?

Kedves 30-as hozzászóló.

Próbálom megérteni, amit írtál és sok szempontból megértem, de van pár dolog, ami kérdéseket vet fel bennem.

Nagyon sajnálom, hogy elveszítetted a szüleidet. Viszont van, aki sokkal fiatalabb szülőt veszít el 44 évesen, sőt, sokkal előbb is, rengeteg szomorú példát hozhatnék az ismerősi körömből.

Tudok számolni (tudom, hogy nem feltételezted, hogy nem), csak azt hidd el, én is, de szerintem mindenki belegondol, aki kicsit idősebb korban tervez gyereket abba, hogy mennyi idős lesz akkor, amikor pl. a gyereke leérettségizik.

Tudom, hogy kellemetlen lehet a gyereknek, hogy az idősebb szülők már nem néznek ki olyan jól, vagy ilyesmi, bár ez is olyan, hogy láttam én már borzasztóan elhízott és ápolatlan huszonéves anyukát és nagyon lendületes, csinos majd ötvenévest is (és most a gyerekeim iskolatársainak a szüleire gondoltam, tehát konkrétak a példák), persze van lerobbantabb ötvenes anyuka is, aki tényleg, mintha a gyerek nagyanyja lenne és nyilván vannak nagyon csinos fiatalok (teljesség kedvéért írom. 😊)

Valamit elfelejtettél leírni. Életet kaptál és az életet megtapasztalni általában jó dolog. Azzal a döntéssel, hogy anyukád abban a korban, amikor ez még nem volt olyan megszokott, mert vállalni téged.

Remélem nem haragszol, hogy szeretném soraidat kiegészíteni pozitívumokkal (mert szinte minden negatívumot leírtál, amit csak lehet):

- negyven fölött sokkal bölcsebb és türelmesebb szülők lehetünk.

- azt mondják, sokkal többet foglalkoznak az idősebb szülők agyerekükkel és több felmérés szerint is, ezek a gyerekek jobban teljesítenek az iskolában.

- már általában nincsenek anyagi problémák, lakás, egzisztencia adott, így nagyobb anyagi biztonságban vállalhatjuk a gyereket

- már jobban figyelünk a saját egészségünkre, arra is, milyen ételek kerülnek az asztalunkra. Egészségtudatosabbak vagyunk és ez a gyerekünk életmódjára is hatással lesz

- lehet, hogy nagyszülők már nem tudnak segíteni, de a nagyobb gyerekünk igen. Nyilván nem arra gondolok, hogy neki kéne felnevelni a kicsit, vagy rá kéne hárítani a nagyobb feladatokat, de ilyesmit vállalhat, de kisebb dolgokra bevethetőek, ami nekik is jó lesz később, mert felelősségre nevel.

- azt mondják, tovább ének azok a nők, akik később vállalnak gyereket (ebben amúgy lehet valami, mert ha a női termékeny időt is picit hosszabbítja egyénileg a gyerekvállalás, így azok a betegségeket hozható gének, amik a menopauza után aktiválódnak, is későbbre tolódnak.)

Mi még nem döntöttünk, ezt a hónapot félretettük (mert azt gondolom, ha hezitálunk komolyabb kérdésen, akkor legyen inkább a nem a döntésük, mint az igen és az igen, csak akkor lehet, ha már nem dolgoznak bennünk ekkora kétségek.)

Meglátjuk januárban tudunk-e kétségek nélkül, csak igenlően belevágni, ha nem, akkor elengedjük ezt a vágyunkat.

A nagyobb gyermek is segíthet egy bekezdésbe belekeveredtem, de remélem jól értitek, mire gondolok. Apróbb dolgokra, amik mégis jól jöhetnek.

10 perc felügyelet is rengeteget jelent ilyenkor, amíg tudunk enni, vagy főzni egy kávét, vagy elmenni mosdóba...