Ebben a vírushelyzetben tényleg ne vállaljunk negyvenesként babát, ahogy nekem egy nőgyógyász tanácsolta?

Szia

Én csak azt szeretném kérdezni miben torpantotta meg baba projektet az oltás?

2 felvettünk még májusban 3 hónapot vártunk a babával.

Szeptemberben kezdtünk bele de ezért egyelőre nem szeretném a 3. felvenni hogy ne zavarjon be

Nem tudom eldönteni mi lenne a helyes

Köszönöm

Anikó

Az életkorotokból adódó kockázatokkal és hátrányokkal nyilván már tisztában vagytok. Ahhoz a covidos kockázat már szinte semmit nem ad hozzá statisztikailag.

Akkor meg nem mindegy? Ha vállaljátok, hajrá.

Arra sem ártana gondolni, hogy amikor a gyermek 10 éves lesz, te már 50, amikor ő 20, te már 60. Jó ez így? Meg tudod tenni ugyanazt, ugyanolyan energiával ennyi idősen, mint a többi gyereknél, amikor fiatalabb voltál? Egyébként is nagyobb a kockázat 40 felett, hogy baja lesz a babának, a vírusról már nem is beszélve, és hogy beleszülnéd szegényt ebbe a világba, ami már a végét járja.

Engem is 40 évesen szült az anyukám, mert ki akarta használni a fiatal éveit. Mindenféle betegséggel születtem, a szívem is leállt többször, de ez már nem számít.

Ami mindig fájt nekem, hogy az én anyukám miért sokkal idősebb, mint a sulis társaim anyukája, miért nem jön a kirándulásokra, miért nem olyan vidám és szaladgálós, mint a többi anyuka. Miért nem beszélhetek vele úgy a dolgaimról, mint a többi társam az anyukájával. Miért van ekkora korkülönbség köztünk, mert emiatt nem értett meg engem. Sokszor úgy mentem haza a suliból, hogy kérdeztem tőle, miért sokkal idősebb, mint a társaim anyukja? Nem értettem, nem fogtam fel, de fájt. Biztos hogy neki is fájt ez a kérdés, de elmagyarázta az okot.

És ami a legborzasztóbb, hogy múlt hónapban itt hagyott engem 84 éves korában, és én 44 vagyok. 30 éves koromtól fogva néztem végig az időskorral járó bajait, és szenvedtem, mert nem tudtam neki segíteni. Ha előbb szült volna, akkor több időnk lett volna együtt. Apukám már 18 éves koromban elment, és most teljesen árva lettem.

Nem kívánom senkinek ezt a kegyetlen fájdalmat, hogy egyik pillanatban még volt édesanya, aztán hirtelen nincs.

Ezért szültem 23 évesen, hogy a gyerekem ne élje át ugyanezt, persze arra sincs semmi garancia hogy én sokáig fogok élni, de mivel fiatalabb korban szültem, jobban tudtam azonosulni vele, megérteni a problémáit, és több energiám volt a nevelésére.

Ezeket csak azért írtam le, hogy világos legyen a nézőpont egy gyermek szemszögéből nézve is, nem csak a sok anyukáéból, akit nem érdekel, hány éves, nem gondol a gyerek leendő érzelmeire, szülni akar és kész. Hidd el, hogy nem jó se a gyereknek, se a szülőnek 40+ év korkülönbség, hiszen ki tudja mikor esnél teherbe, a 40-ből lehet hogy a végén 42 lenne.

Persze úgyis azt csinálsz, amit akarsz, te döntöd el, de próbáld meg egy kicsit beleélni magad a leendő gyermeked helyébe.