21évesen korai szülni?

"Hátrány az, hogy kimarad ... amikor ... vedelsz, ... megcsinálod a hülyeségeket amiket a gyerekednek mesélni fogsz"

Ilyen mesékkel nem sokra menne a gyereke...

A lányom veled egy idős őt 20 évesen szültem és van egy bátyja, szerettem fiatal anya lenni, volt hogy győzködtem embereket, hogy a a fiam nem az öcsém, nagy növésű volt🤭

Most ez a veszély nem fenyeget, van egy 2.5 évesünk is ezt is imádom, hogy a nagyok mellett van egy pici.

Én 21 évesen szültem tavaly januárban, ha megvan minden és télleg úgy érzed te is hogy kiélted magad, nem fog hiányozni a buli , csavargás , szerintem simán

Én kiéltem már magam és el se tudnám képzelni magam gyerek nélkül

A másik hogy egy jó kapcsolatot is megvisel,(tapasztalatból mondom)

Így utólag még gyerek vállalás előtt volt párommal megbeszélném hogy hogy gondolta a gyereknevelést mert az szívás lett, szívesen csinálok mindent egyedül de ő úgy gondolkozik neki csak dolgoznia kell , ilyen embernek soha többé nem szülők

"még gyerek vállalás előtt volt párommal megbeszélném hogy hogy gondolta a gyereknevelést mert az szívás lett, szívesen csinálok mindent egyedül de ő úgy gondolkozik neki csak dolgoznia kell , ilyen embernek soha többé nem szülők"

Annyira hihetetlen, hogy egyesek erre csak akkor gondolnak, amikor már benne vannak...

Kérdező, ne csak ezt, hanem MINDENT beszéljetek át még mielőtt összeházasodtok. Mindent. Ne hülyeségekkel (tévézéssel, netezéssel, stb.) töltsétek az időtöket, hanem szánjátok egymásra, a jövőtök tervezésére, átgondolására, beszélgetésre, vitákra, stb.: pénzbeosztás, házimunka megosztása, minden de minden apróság előjöhet, hogy lássátok, melyikőtöknek mi fontos és mi nem, mihez hogyan áll hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy most kell mindent eldöntenetek előre, és így nem lesz semmi spontaneitás a kapcsolatban. Egyáltalán. De a kommunikáció annyira alap, hogy nagyon. Nem csak előtte, hanem a házasság folyamán is, egyfolytában.

Nekem nagyon az lett volna. Még egy nagy gyerek voltam, egyetemre jártam, a rémálmaim között szerepelt egy baba.

Ha nektek biztos a kapcsolatotok és az egzisztenciátok, illetve késznek érzitek magatokat rá, akkor hajrá.

Szia. Lehet nem leszek népszerű, de leírom amit én gondolok és tapasztalok a környezetemben.

Szóval egy barátnőm velem egyidős, ő is 2 éve 21 évesen esett teherbe, stabil párkapcsolatban volt már akkor is. Nem egy nagyon bulizós lány, sőt tipikusan család anya stb. Akkori beszelgeteseinkből mindig az jött le, hogy mennyire boldog, hogy beteljesült az álma. Nemrég kiderült, hogy már majdnem depressziós, azt érzi, hogy ezt nem gondolták át akkor elég alaposan, egyetemet nem tudta befejezni, ami nagy álma volt mert óvó néni szeretett volna lenni ( persze tudom még befejezheti), de ő azóta teljesen elszigetelte magát a világtól, nem enged minket a barátait sem közel magához, annak ellenére, hogy ezt így elmondta, hogy nincs valami jó "passzban".

Én ezek alapján csak annyit mondanék, hogy oké tényleg egy szuper dolog, amikor egy kis élet köszönt be az életedbe, ami a tied és a legkedvesebb érték lesz, de az is nagyon fontos, hogy mielőtt egy gyermeket szülünk legyünk rendben magunkkal belül, mármint adjunk magunknak időt, hogy találjuk meg magunkat, mi az amit szeretnénk. Mert lehet, hogy csak egy gyerek után jövünk rá. Nem azt mondom, hogy a barátnőm megbánta, hogy ott van neki az az édes kislánya, csak mostmár rájött, hogy várni kellene vele.

Nem tudom, én 23 vagyok, de még mindig várok vele, szerintem fontos ez hogy önmagunkat megismerjük előtte.