Nagyon szeretnék már terhes lenni,de nem jön össze. Mit tegyek?

Úgy, hogy elengeded. Mással foglalkozol. Pl. megismered a tested működését és teszel az egészségedért. Ezt úgy mondom, hogy egy évig próbálkoztunk. Az első fél évben tiszta görcs voltam és világvégének éreztem, amikor megjött. Aztán egyszerűen csak elhatároztam, hogy ez így nem megy, rámegyek lelkileg. A férjemmel is eltávolodtunk kicsit, pedig nyilván pont az ellenkezője lenne ilyenkor a cél. :)

Szóval én elkezdtem sportolni, jót tett hogy elfárad a testem, kevesebbet agyaltam. Jobban odafigyeltem a táplálkozásra és a termékenységemre is. A sport mellett elkezdtem aviva tornázni is, majd jött a covid oltás, ami után mi úgy döntöttünk nem rizikózunk. Kivártuk a két hónapot és őszintén szólva az egy nagy megkönnyebbülés volt. Kicsit visszatértünk "önmagunkhoz", fellélegeztünk, már nem lebegett ott a sikertelenség szele hirtelen. Tényleg elengedtük. Utána az első próbálkozásnál össze is jött. Egyszerűen éreztem, hogy ez a mi hónapunk, nem volt kérdés, hogy két csíkot fogok látni a teszten (semmilyen testi tünetem nem volt).

Szóval nagyon sok minden múlik azon, hogy mi zajlik bennetek! Nem lehet elengedni, tudom. De próbálkozzatok ne rágörcsölni, ne tragédiának megélni, ha megjön! Minden úgy lesz, ahogy lennie kell!

Őszintén szólva nekem nem is a születő babák okoztak nehézséget a próbálkozás alatt, hanem a megjegyzések, hogy "nektek is lehetne már", "nektek mikor lesz már?", "ennek is unokája született, annak is unokája született", "próbálkoztok már?", "miért vártok a babával?" és akkor a kedvencem, amit soha nem fogok elfelejteni:

Mindig elütöttük annyival a témát, hogy "rajta vagyunk", vagy "tervben van". Erre jött a válasz egy ismerőstől, hogy "Mit kell azt tervezgetni? Egyszer voltam együtt a férjemmel és sikerült is, pedig nem terveztük.".

Ezek olyan dolgok, amiket nem akar felvenni az ember, de bántja a fülét ilyen helyzetben. Sosem lehet tudni mi áll a háttérben. Szerintem ezeket már nem bírtam volna sokáig unintelligens megnyilvánulás nélkül. :)

Nekünk sem sikerült még lombikkal sem.1 volt ugyan de akkor is...

Nem görcsölök rajta már egyáltalán.Úgy vagyok vele ha nem jön össze akkor így jártam és nem akarok ezen keseregni.Már én sem 20 éves vagyok de ha 40 éves koromig nem jön össze akkor el is felejtem a dolgot.

Az 1-es válaszoló nagyon jól írta a sportot és a többit.Én is így csinálom.

Ne idegeskedj!Ha jönnie kell akkor úgyis jönni fog!Megértelek de próbálj kicsit másra gondolni.Sok sikert!

Én talán azt utalom a legjobban, mikor az a nő kérdezi, hogy "és nekem mikor lesz már gyerekem" meg elmondja "hogy én is iparkodjak", akivel amúgy egy időpontra vártuk volna a gyermekünket, csak nekem missed ab lett (üres petezsak, de a doki kivárt és csak a 11.hetben műtöttek), így lelkileg nagyon megviselt. Szegeny nő nem tud róla, hogy ezzel mekkora kést döf belém... Bár most már jobban kezelem, rosszabb volt, mikor még terhes volt.

Mi amúgy tavaly március óta próbálkozunk, nehéz higgadtan kezelni, most épp az segít, hogy jövő hónapban megyünk először meddisegibe, és "végre történik valami". A leghosszabb, mikor megjon, aztán az ember mindig új erőre kap.