Hogy lehet valakinek ilyen mentalitása?

Ha nem tetszik, nem kell kérdezgetni itt a gyakorin. Bár tény, hogy nem szép dolog egy abortusz előtt álló nőbe így belekötni, van elég problémája az ilyenek nélkül is. Ezért szokták a nők általában eltitkolni, hogy abortuszra mentek.

Én nő vagyok, és én is voltam már abortuszon, méghozzá kettőn is, gondolhatod kaptam hideget meleget.

Az elsőnél akkor veszítettem el a szüzességemet 16 évesen, a párom 17 éves volt, szintén szűz. Egyértelmű abortusz.

A másodiknál megszakítással védekeztünk. Tudom nem jó módszer, de a párom direkt szeretett volna teherbeejteni, így nem szállt ki. Mentem is esemény utániért, de nem használt. Terhes lettem, majd a párom közölte, hogy neki mégsem kell a gyerek, megakartam tartani, de a családom lebeszélt róla, mivel egyetemre jártam.

Mindkettő ugyanazzal a fickóval történt, már nem vagyunk együtt hálistennek.

Nem bántam meg egyik abortuszt sem, ez volt a helyes döntés, utána depressziós is voltam, sírva járkáltam a kórházban, senki nem érezhette, mit érzek én, amiért nekem ezt kellett tennem. Ha ez mind nem lett volna elég, akkor az orvosok is adták nekem az ívet. A saját nőgyógyászom például nem is vállalta az abortuszt és azt mondta többet ne is menjek hozzá, majd minden egyes helyen bántottak. Lelkileg nagyon megterhelő volt az egész.

De mindezek ellenére megértem azokat az embereket is, akikről te beszélsz. Én nem tudom ők mit éreznek, ők sem tudják mit érzek én.

Mindkét álláspontot meg tudom érteni. Sajnos az én családomban is vannak akik évek óta várnak a babára hiába. A te felháborodásod viszont annyira nem értem, ez egy fórum, még ha ilyet is írt a válaszoló, a lány el tudja dönteni van-e olyan élethelyzetben, hogy tényleg elvesse az abortusz gondolatát. Egyébként egy ilyen lány ismerősöm is van, nem tervezett babájuk lett fiatalon, de ő úgy döntött örökbeadja, és már terhessége alatt talált örökbefogadó szülőket, úgy tudom. Biztos ez sem volt egyszerű, hogy lemondjon a gyerekéről, de van aki ilyen önzetlen is bír lenni.

Szóval ne ítélkezz kérdező, egyik fél felett sem, és a kritikát is bírd, ha ilyen éles kérdést vetsz fel!

A legtöbb ember érzelem vezérelt. És nem empátia miatt, hanem saját önös érdekből. Nem csak ilyen téren, minden téren. Nem tudsz nekik logikus, tényeken alapuló, de az ő véleményüktől ellentétes álláspontot prezentálni anélkül, hogy idegből ne reagáljanak valamit. Ők a véleményt és a személyes érzelmeket kezelik vitaalapként. Ilyenformán a fejükben teljesen full jogos kérésnek tűnik, hogy egy másik nő hordjon ki egy nem kívánt terhességet, mert neki arra erős vágya van. Ugyanezen nő végletekig lenne sértve, ha egy férfi csak úgy meg akarná erőszakolni, mert a férfinak az jól esne. De ugye a saját testéről a fejében ő dönt, mert az ő érzései, máséról szintén, mert az is az ő vágya. A paradox abszurditás az egészben meg le van sz.rva, mert az nem az ő érzése, csak egy tény.

Ezt gyakorlatilag bármire ráhúzhatod az életben, egy érzelemvezérelt ember nem cselekszik és gondolkozik logikusan. Pont ezért fölösleges vele törődni. Ha valaki abortusz mellett dönt, akármilyen okból kifolyólag, az az ő egyéni saját döntése. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy elvegye az önrendelkezést a nő saját teste felett, akkor se ha neki nem lehet kisbabája és emiatt baromi frusztrált és csalódott.

Az a beteg, hogy senkinek nem lehet a tiedtol eltérő véleménye.

Én pl elhiszem, hogy lehet ennyire elkeseredett egy nő ha nem jön össze a baba de azzal is egyet értek, hogy nem szabadna bűntudatkeltően megnyilvánulni. Azt kérdezed, hogy lehet valakinek ilyen mentalitása? Amire az a válasz, hogy mivel ezek a nők nem szültek, nem hordtak ki egy babát, így nem tudják, hogy milyen a terhesség és milyen kötődni egy meg nem született babahoz. Szóval nem annyira bonyolult sztem elképzelni, hogy ők nem érzelmi síkon hanem csak a végeredmény sikjan nézik ezt, míg az aki már szült megint másképpen.