A nőknek mennyire, egészen pontosan miért fontos, hogy a párjuktól, férjüktől legyen a gyerekük? A gyerek az gyerek, nem?
24! Erre nem tudom, hogy így reagáljak-e, elvégre úgy is eldöntötted, hogy ki mi vagyok, de érdekel akkor írok magamról.
Szóval harminc körüli, egészségügyben dolgozó diplomás pasas vagyok (nem orvos, ez igaz), aki egyke gyerekként nőtt fel egy élettársi kapcsolatban, szüleim kifejezett vágya volt egy saját gyerek, ebből lettem én.
Jelenleg nem vagyok házas, nem is voltam, a munkahelyemen a kollégák kétharmada nő, szóval hidd el van éppen elég kapcsolatom a gyengébbik nemmel.
Mostani kapcsolatom közel két éves, korábban kettő komolyabb volt, a leghosszabb három évig tartott még egyetem idején.
Most úgyse hiszed el, de azért jófejségből leírtam. 😊
Bocsi, nekem az eredeti kérdésben sehol nincs leírva, hogy akart gyerek-e. Csak az, hogy nem mindegy kitől van, a gyerek az gyerek.
Én erre hoztam példát, én ellenben írtam, hogy szélsőséges is. De az érzelmi alapja hasonló.
34! Nézd az, hogy mi a normális az viszonylagos, szerintem "csak az a gyerekem, akiben a vérem van, akkor is, ha egy percet se beszéltem vele" -az szerintem nem normális.
Akit húsz évig nevelek, pedig nem az én génjeimet hordozza meg a gyerekem- szerintem meg ez a normális.
#37 szerintem ez megint olyan dolog, amiben egyet értünk.
De akkor te arra gondolsz, hogy ha félrelép a nő, és inkább elmegy abortuszra azt miért teszi?
Mert bármikor kiderülhet, akár a vércsoportból is, hogy nem a férj a biológiai apa. Így viszont akkor teljes bukó lehet az egész házasság, az egész család és a nő maradhat 1-2-3 gyerekkel egyedül.
Nem jó élet ez, akkor sem, ha sokan belekényszerülnek az egyedülálló anya szerepébe.
Az a baj, hogy teljesen életszerűtlen ez a feltevés. Az a példa illene ide, hogy ha mondjuk elcserélik a gyerekedet a szülészeten, és mondjuk 10 év múlva kiderül és megtalálod a vérszerinti gyerekedet. Ebben az esetben szerintem már a többségnek nagyon nagy gondot okozna, hogy egyszerűen dobja azt a gyereket, akit 10 évig nevelt, csak mert mégsem az ő vére. Lehet, a többség nem is cserélné vissza.
De egyéb esetben hogy merül az fel, hogy 20 éve nálad van egy idegen gyerek, a sajátodat meg kvázi nem ismered?
#39
Ilyen volt a született feleségekben, és ott fel sem merült, hogy esetleg visszacseréljék a gyerekeket.
En bevallom oszinten nem tudnam ugyanugy szeretni mint a sajatjaimat. Hiaba imadom oket, sokszor megis a falra tudnek maszni toluk. El nem tudom kepzelni, ha nem az enyem a gyerek, ezeken hogy lendulnek tul. Ill. jon a tizen par eves kamaszkor, amikor minden csak nem cuki, es ko kemeny szigor es neveles kell hozza, egy nem sajatot nem tudom hogy lehet ebben a korban kezelni, szoval minden elismeresem, akik ezt csinaljak.
A masik, meg a gyerek elott felteteleztem, h nekem a mas gyerekenek nevelese nem menne, igy meg sem fordult a fejemben gyerekes ferfi. De forditva is igy latom, ha valamiert szet mennenk a ferjemmel el sem tudom kepzelni, hogy egy masik ferfi a sajatjaikent nevelne az enyemeket. Max. abban az esetben, ha lenne kozos gyerek is, meg csak csak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!