Vágyok második gyerekre, de az előzmények miatt rettegek. Ez elmúlik?

Sziasztok!

A férjem ugyanúgy áll ehhez, mint én, sőt ő talán még jobban.

Mi mindig 2 gyereket szerettünk volna, az az ideális családi kép a fejünkben.

Viszont az elsővel eleinte nagyon sokat kínlódtunk, nagyon félek, hogy a második is betegen születik (a fiam meggyógyult, de járhatott volna nagyon nagyon rosszul). Félek a betegségektől, mikor felmerültek a kérdések az orvosoknál, hogy vajon mi baja a babánknak, utána jártam egy csomó lehetséges betegségnek és ebből a down kór kismiska.

Nem hiszem hogy mégegyszer ilyen mázlink lenne, hogy egy súlyosnak induló dolog meggyógyul.

Félek már attól is hogy bármi tragédia lesz még ezután pl leukémiás lesz vagy egyéb betegsége lesz a már meglévő gyerekemnek, hát még bevállalni másodikat...

Ez a félelem elmúlik? Ne értsetek félre, nem ez uralja a napjainkat, csak mikor felhozzuk a hogy mi legyen, akkor önt el ez az érzés mindkettőnket. A kórházi napok amiket elválasztva töltöttünk, sose kapjuk vissza az első heteket, persze inkább lemaradok erről csak gyógyuljon meg, de szabályosan pánikolok ha arra gondolok, hogy szülnöm kell, kórházban kell legyek stb, viszont nem vállalnám be az otthon szülést mert mi van, ha megint komplikációk lesznek?

Ez a fajta félelem elmúlik, vagy kell pszichológus segítsége? Esetleg engedjem el a témát, és legyünk 1 gyerekes család?

A férjem, látom rajta, hogy inkább e felé hajlik, én még vívódom.