Akik a meglevo(k) melle nem terveztek tobb gyereket, de becsuszott, hogy alakult utana az eletetek?

A harmadik gyermeket nem terveztük, de megtartottuk. Nagyon vérszegény lettem vele, de ez nem tántorított el. Úgy gondoltam ahol kettőnek jut ott a harmadik is felnő. Ha két testvér nem jönne ki egymással a harmadik még mindig összekötheti őket. Gyereknek gyerek a barátja, lesz egy új játszótárs.

Kár lett volna ha nem születik meg. Annyira más mint az előző kettő. Olyan veleszületett jó kapcsolatteremtő, lényegre látó adottságokkal, ami már egészen kicsi korban nmegnyilvánultak. Sokat tanultam általa is az életről ahogyan az első kèt gyerektől is. Megváltozott az értékrendünk. Külömbséget tudtunk tenni a szükséges, a fontos és helyettesíthető kiadások között. Talpraesett önálló életvitelt élnek mindannyian. Mind hárman dolgoznak, szeretik a munkájukat, amiért elismerést is kapnak. A harmadik már, felnőtten, a család motorja, összetartója, biztos lelki támasza a testvéreinek is.

Megtartottuk, bár nem terveztük, védekezés mellett fogant. Most már elképzelni sem tudnánk az életet nélküle!

Borzasztó bele gondolni, hogy milyen lelki teher az, ha bárki erre a döntésre kényszerül. De szerintem hibás ez az elgondolás hogy csak 1-2 gyerekkel adhatsz meg mindent a meglévő gyerekeknek.

Sokkal többet ad az, ha több testvére van, sosem lesz egyedül. Olyan szintű össze tartás van közöttük, hogy elképzelni sem tudtam volna korábban ilyet.

Én egyke voltam, anyám el vetette a testvéreim. Sosem bocsájtottam meg neki. Véletlenül tudtam meg, egy barátnőjének mesélte, hogy volt már 2 abortusza utánam. Napokig bőgtem, hogy mennyit imádkoztam Istenhez, hogy legyen testvérem, mire ő el veteti. Azután meg romlott a kapcsolatunk.

Emelett szerintem az egykék elkényeztetettek lesznek és az ilyen ,,mindent meg adunk neki" típusú nevelés következménye csak az élet képtelen felnőttek lesznek. Magamból indulok ki sajnos. 25 évesen mentem férjhez a háztartásról foggalmam sem volt, mély vízbe csöppentem. Sokkal könnyebb lett volna ha van erről korábbról tapasztalatom, ha lett volna kis gyerek a családban és tapasztalatból tudom mit kell vele kezdeni, de nekem a főzéstől a pelenkázásig mindent a könyvekből és az internetről kellett meg tanulnom, arról nem beszélve hogy egy csekket nem fizettem be soha, mert a szüleim mindent megtettek helyettem.