Akik tudatosan tervezték a babát, honnan tudtátok, hogy eljött az ideje - nem érzelmileg -?
Érzelmileg okés, hiszen azt mindenki maga érzi. De egyébként? Mihez "kötöttétek" a baba érkezését? Stabil munkahely? Saját ház, lakás? Egzisztencia?
A kérdés azért vetődött fel bennem, mert 27 éves vagyok, a párom 38,érzelmileg abszolút készen állunk a babavàllalàra, de úgy érezzük, hogy még nincs itt az ideje. Emiatt sokan, főleg a szüleink néznek ránk csúnyán, holott nem arról van szó, hogy nem szeretnénk babát, hanem arról, hogy milyen körülményeket szeretnénk biztosítani neki. Zajlik a házfelújítás, még legalább két év, mire minden készen lesz, én szeretnék még előtte dolgozni is - másfél éve vagyok a mostani munkahelyemen -, és szeretnénk anyagilag is a legjobbakat biztosítani a kicsinek.

























Mi a saját tulajdonú lakáshoz kötöttük első sorban, előtte mi is albérletben laktunk, sokszor kellett költöznünk, mert a tulaj kitalálta, hogy mégis más tervei vannak a lakásával, ilyen körülmények közé nem mertem volna bevállalni a babát. Miután a lakás megvolt, nem kezdtünk el még egyből próbálkozni, én akkor még csak 24 éves voltam, előtte egy évvel kezdtem el dolgozni, szerettem volna azért egy kicsi tapasztalatot szerezni, meg stabilizálni az anyagi helyzetünket.
Aztán amikor egyszer, egy évvel később egy barátnőmmel beszélgettem, hogy úgy mégis, miért nem akarunk még babát, akkor elgondolkodtam, és őszintén nem tudtam újabb érvet felhozni, hogy mire várunk még. A nagy nyaralásaink megvoltak, lakás megvolt, autó megvolt, az anyagi stabilitás szintúgy, nyilván mindig van mit fokozni, mindig van mit csinálni a lakásban, új bútor, új autó, akármi, de azért az alapok megvoltak, amire építeni lehetett. Indokot mindig lehet találni, de én akkor nem tudtam zsigerből olyat mondani, ami akár egy kívülállót meggyőzött volna, nemhogy engem, aki pedig már lassanként egyébként is érzelmileg készen álltam volna a babára (a férjem nem kellett győzködni, ő 7 évvel idősebb nálam, ő már évekkel előbb ott tartott, hogy felőle jöhetne nyugodtan). Szóval én onnan tudtam, hogy "itt az idő". Plusz segítség volt, hogy közel egy évig próbálkoztunk a pozitív tesztig, annyi idő alatt még néhány utolsó pillanatra időzített dolgot elintéztünk, és már abszolút készen álltunk minden szempontból, mire elindult az úton. :)










Saját lakás, házasság, jó munkahely, stabil, jó fizu mindkettőnknek hogy félre tudjunk tenni és a férjemnek ne kelljen halálra dolgoznia magát.
Fontos volt még hogy a hiteleinkből tudjunk lefaragni a gyerek előtt egy jó adagot.
Kocsi nem volt muszáj de most már örülünk hogy van és jól fog jönni.
Amúgy is, tavaly próbálkoztunk fél évig de az akkori munkahelyemet úgy megsínylette az egészségem, hogy esélytelen volt a teherbeesés, és muszáj volt váltanom is, szóval egy kicsit másra koncentráltunk, jó volt ez így.
Nemrég kezdtünk el megint próbálkozni, ha összejön-összejön alapon, de ha még várni kell, arra is van tervünk. :)
31-35 évesek vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!