Hogyan érthetném meg vele?
Van egy barátnőm, aki minden áron teherbe akar esni és a legborzasztóbb az egészben, hogy pusztán csak is kizárólag saját magának, úgymond "divatból". Méghozzá azért, mert mindenki a környezetében vagy férjhez ment, és családja van, vagy már terhes és ő is meg akarja mutatni ( legfőképpen az exének), hogy ő is kell valakinek és akarnak tőle gyereket.) Ezért kicsivel több mint fél éve együtt van egy sráccal, aki holt szerelmes a barátnőmbe, de a lány nem szerelmes belé. Ezt tudja is a fiú, de ennek ellenére még is vele van, hátha beleszeret... (Ahol nincs meg eleinte a minimális szikra ahhoz hogy szerelem kialakuljon, ott meg ette a fene szerintem.) És ismerem a barátnőm, később sem fog kialakulni a szerelem benne.
Ennek ellenére a srác eljegyezte karácsonykor úgy hogy tudta hogy a barátnőm ki akarta adni az útját kb két héttel előtte, mivel veszekedtek és akkor bökte ki a srác, hogy karácsonykor mit akar. Ezért a barátnőm együtt maradt vele, és igent mondott neki és egyből baba projektbe kezdtek.( Szerintem a srác csak azért csinálja ezt, hogy nehogy szakítsanak). Hiába próbáltam leülni beszélni a barátnőm fejével, hogy ez így nem jó, hogy élete legnagyobb baklövését készül elkövetni és hogy itt leginkább a szegény gyerek fogja megszivni a későbbiekben, mivel mire megszületik, addigra már a szülei nem lesznek együtt... Hogy ez mekkora felelőtlen dolgog és gondolkodás amit csinál, hogy inkább szakítson szegény fiúval, adja meg mind kettejüknek a lehetőséget, hogy megtalálják maguknak a megfelelő partnert a valódi boldogsághoz. Ne vegye el tőle ezt a lehetőséget, mert tönkre teszi nem csak a saját, de mások életét is ezzel a hülye döntéssel. De hajthatatlan és csak azt hajtogatja hogy talán szerelmes lesz a srácba ha megszületik a gyerek meg, hogy itt van már 30 évesen és minden ismerősének van már csak neki nincs és hogy milyen irigy ezért rájuk...meg ilyenek.
Annyira gyerek még így gondolkodásban ezek szerint...
Ahogy észrevettem rám is féltékeny és irigy lett, mivel én is férjnél vagyok és lett babánk. Erre megkaptam tőle, hogy én nekem is sikerült, holott ilyen meg olyan vagyok stb... Csak neki nem, holott ő a "miss tökéletes" ...ő szerinte. Bár hagy némi kívánnivalót maga után az egész életvitele, de ezt inkább ráhagytam és betudtam annak hogy irigység és féltékenység beszél belőle, mert azt hiszi hogy lemaradt mindenről pedig nem. Szerintem ez már a nem normális kategória nála, hogy ennyire görcsösen akarja a dolgokat, a nagy semmire, mert még Igazi kapcsolata sincs, mert az ami van inkább nevezhető lakótárs / albérlő társi kapcsolatnak, mint egy rendes élettársi kapcsolatnak...
Mi tévő legyek?
Gondoltam hogy beszélek a fiúval, hogy mi a helyzet, de nem hinném hogy szerencsés ötlet lenne. A barátnőm meg nem érti meg mert nem is akarja megérteni hogy milyen felelőtlen és tönkre teszi 3 ember életét és csak megy a saját feje után.
Érdekes választ fogok írni, mert úgy látom itt mindenki melletted áll , miközben azért kíváncsi lennék a barátnő oldalára is.
Nekem nagyon furcsa , hogy ennyire bele akarsz mászni a barátnőd életébe, hogy még arra is képes lennél, hogy szétszedd a kapcsolatát.
Ilyet nem szabad csinálni!
Nem barátnő az ilyen, szóval szerintem is hagyni kell a francba ezt a barátságot, mert mindketten jobban jártok.
Látszik, hogy nem egy hullámhosszin vagytok, és szikrányi szeretet jelét sem látom az írásod alapján az irányába.
És különben meg igen, a 30 éves kor az valahol egy nagy vízválasztó, mert tényleg azt látod, hogy mindneki a környezetedben megállapodik stb stb és kétségbeesel , hogy nekem meg se kutyád, se macskád..bár itt a lánynak vannak kutyái..:D LOL
Na szóval az a lényeg, hogy elhiszem , hogy szerencsétlen fél, hogy kicsúszik az időből.
Én is 6 évig voltam egyedül, mire 31 éves korom körül találtam rá a mostani páromra és boldog vagyok, mert vártam hogy találjak egy olyat aki érdekel, viszont már maholnap 34 leszek, és hiába próbálkozunk fél éve nem jön a baba.
Szóval....csak azt akartam ezzel szemléltetni, hogy bizony bizony én sem leszek már fiatal anyuka , és valahol pont tegnap mondtam a párimnak, hogy tulajdonképpen ez van , mert tudom hogy amíg ő nem jött , egyszerűen nem voltam rá felkészülve, de valahol meg elkeserít, hogy a fiatal éveim elmentek arra, hogy egyeddül voltam és vártam....mindig csak vártam....a végén már én is belementem egy ilyen kapcsolatba , hogy majd alán beleszeretek, de amikor az elős csók elcsattan és mélységes undort éreztem csak, akkor rájöttem, hogy na jón ezt így nem...aztán végre megtaláltam az utam.
Szóval elhiszem, hogy kétségbe van esve, és tudod nekem is van egy régi abrátnőm, akit imádok, de ezért nem mondok már el neki semmit, nagyjából csak azt ami nem veszélyes" , ami nem jár kioktatással, mert elegem lett abból, hogy kioktat, hogy helyettem akarja megmondani, hogy mit csináljak és mit ne.
Nagyon bánt,mert rossz hogy nem beszélhetem meg vele, de annyira meguntam , hogy folyton kritizál és kioktat , hogy most már mindig csak annyit próbáálok neki elmesélni amit még úgy érzem, hogy belefér...
vele is távolságtartó lettem, és ezt ezzel a viselkedésével érte el, amit úgy érzem te is csinálsz.
Szóval ezt ne csináld...
Hagyd , hogy élje az életét, és hibázzon akár, mert ez az ő élete, és a saját gyerekáhez nem tudhatod hogy fog viszonyulni.
13-as, van igazság abban, amit írsz, de sajnos ez nem csak az ő élete, legalább még egy ember van a képben, aki rosszul fog járni.Ahogy te írtad, te az első csók után inkább "szakítottál", őt pedig most jegyezte el a srác. Azért egyáltalán nem egy szint a kettő. Egyetértek abban, hogy tovább nem kell beleszólni, de azért vagyunk más emberekkel barátok, hogy ne hagyjuk egymást fejjel előre a falba rohanni. A barátság nem mindig csak cuki képek az instán. Nincs olyan ember, aki mindig objektív az életével kapcsolatban, jó néha kijózanító véleményt hallani. Na persze olyan is van, aki túlzásba viszi, de azzal meg beszélni kell, vagy nem barátkozni többet.
Nem tudom, a srácnak nincsenek barátai, akik megpróbálták helyre tenni? Mert ez nagyon nem normális, hogy asszisztál a csaj kapuzárási pánikjához.
14-esnek is igaza van abban, hogy a barátság nem csak a szép és jóból áll. A barátság többek között az őszinteségről szól és én legalább megmondom neki az őszintét, mint hogy hazugsággal aszisztáljak ehhez a felelőtlen dologhoz. Igen is van mikor keményen ki kell mondani az igazságot, kijózanítóképp, hátha észbe kap az ember, hogy amit tesz az nem jó út. Ezért is vannak a barátok.
A 13-asnak abban nincs igaza, hogy nem szeretem és nem vagyok hű barát. Pont hogy azzal hogy kimondom neki az igazságot és a véleményem, azzal pont hogy segíteni szeretnék neki azzal, hogy nem csinál hülyeséget. ! Lehet hogy akkor te olyan barát vagy aki nem mondja ki a valódi véleményét a másiknak és a háta mögött meg nagykést rántasz és hátba szúrod. Az nem igazi barátság!
de bizony nagyon nagyot tévedsz mivel én mindig kimondom ami őszintén gondolok, hogy szerintem ez így nem ok, de mindig ismétlem mindig! hozzáteszem , hogy de te tudod, a te életed....
én azt gondolom , hogy ennél többet nem tehetek egy felnőtt emberért.
A hátbaszúrás az amit te terveztél , hogy beszélsz a barátjával..ilyet nem szabad tenni, nem avatkozhatunk bele senki életébe...
az ilyen anyák és anyósok lesznek a :"de én csak jót akartam " anyukák és anyósok, mert mindig azt hiszitek, hogy ti mindent jobban tudtok és bölcsebbek vagytok.
A bölcs ember azt gondolom, hogy igen elmondja a véleményét a barátjának, hogy ez szerinte nem lesz így jó, miért nem lesz így jó és aztán hagyja, hogy az illető tegye amit jónak lát.
Nyilván ha oltári nagy hülyeség, akkor igyekezni kell meggyőzni, hogy ne tegye, de egy ilyen dologba mint a családtervezés nem szabad senkinek beleszólnia.
És ha hibázik, akkor ott kell lenni mellette , és megpróbálni segíteni.
Emlékszem az egyik barátnőm nagyon rossz kapcsolatban volt és én is mindig mondogattam , hogy ez nem nem ok, és hogy látom, hogy nem boldog és ez nem normális, de azt mondtam nem baj..hibázzon egyszer-kétszer-többször akár, de hibáznia kell, hogy aztán saját maga jöjjön rá, hogy ez így nem fog működni..hogy ő többet érdemel. Mert hiába mond bárki bármit, mert az ember úgyis az ösztöneire , a szívére fog hallgatni.
Elhiszem, hogy csak jót akarsz, de ha véletlen elhagyja ez a férfi és nem sikerül neki találni egy másikat akibe beleszeret, mert hát bocsánat , de nem mindenki olyan baromi szerencsés, hogy megtalálja élete nagy szerelmét és ha majd ott fog állni harmincvalahány évesesen vagy isten tudja hány évesen és arra fog gondolni, hogy akkor lett volna esélye gyermeket vállalni , de már elkésett, túl sokat várt a nagy ő-re , a férfira , a szerelemre ami sokak életében nem olyan sietősen adatik meg, akkor bizony soha nem bocsátja meg, hogy elmartad ettől a férfitól, aki ezek szerint szereti, ha ennek ellenére vele van.
Régen sem feltétlen szerelemből házasodtak és mégis megszerették egymást.
Ha ez neki megy akkor tegye.
Nekem nem ment, de nekem minden porcikám elutasította azt a férfit, akivel tudtam hogy nem fog működni.
Szóval elhiszem, hogy te csak jót akarsz, de szerintem engedd el ezt a dolgot.
Ez az ő dolguk , az ő életük.
Jó tanácsokkal elláthatod a barátnődet, de ha ennyire erőszakosan meg akarod akadályozni, abban amit szeretne, akkor csak elmarrod magadtól.
Amúgy meg sajnos akkor sem garancia, hogy együtt marad két ember, ha hatalmas szerelem van mögöttük, lehet hogy pont azok maradnak együtt majd, akik között soha nem volt akkor a szenvedély és a szerelem.
Ezt nem tudhatod...
Ahogy azt sem , hogy kiből milyen édesanya lesz.
Nem lehet előre tudni, hogy kiből mit hoz ki az anyaság.
16-os igen nagyon egyetértek veled.
Nekem is ez jutott eszembe, hogy mégis hogy gondolhatja bárki, hogy egy ilyen dologba erőszakosan beleszóljon..
ez nagyon nem helyes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!