Hogyan érthetnem meg vele hogy nekem is ugyanolyan nehéz?

Neked miért lenne nehéz? Ki akarna a szüleivel élni tartósan, ha már egyszer felnőtt? Ha jó is a kapcsolatuk, mindenki vágyik a függetlenségre.

Ne is akarj hazudni neki, hogy neked nehéz a költözés. Annak kell benne tudatosulnia, hogy egyáltalán nem nehéz, és ez így van rendjén. Az a nem természetes, ahogyan ő viselkedik.

Az élet rendje az, hogy felnövünk, önállóak leszünk, nem az hogy a szüleink nyakán maradunk és velük élünk szimbiózisban.

Az a szülő, aki a gyerekét tekinti a társának, beteg, valami hiányzik az életéből, amin Te nem tudsz segíteni. Aki még zsarolja is érzelmileg emiatt a gyerekét, az meg nemcsak beteg, de egy végletekig önző, besavanyodott szemétláda, aki képes a saját kényelméért és komfortérzetéért tönkretenni a gyerekét, megfosztva őt a normális emberi létezés és kapcsolatteremtés lehetőségétől.

Mivel tehetnéd könnyebbé? Semmivel! Anyádnak kellene annyira felnőttként viselkednie, és kevésbé önzővé válnia, hogy felfogja, hogy nem az ő társa vagy, nem azért vagy ezen a világon, hogy az ő szoknyáján ülj a halála napjáig. Ezen te nem tudsz változtatni, csak ő tudna.