Ti ha összevesztek a párotokkal, utána minden ugyanolyan?

Igen, ma már minden ugyanolyan sivár és szürke. Ő tűz, én víz, oltjuk egymást, és csak gyűlnek a tüskék. Mindig eggyel több.

A szakítás gondolata nem hangzik el, de mindig eszembe jut, minek kínlódunk, és biztos vagyok benne, hogy ő is ugyanezt gondolja.

Egyszer volt egy nagyon komoly, mikor belekerültünk egy hiszti-spirálba. (Én elleneztem valamit bagatell dolgot, ő mégis folytatta, én hisztiztem, erre rejtegette előlem, lebukott, persze, hogy jobban hisztiztem, ő igazolva érezte magát, és naná, hogy jobban rejtegette, erre megint lebukott... Pedig nem volt nagy dolog, játszott egy netes játékot és beszélgetett valakivel, akit nem kedveltem.) Akkor felvetődött a szakítás, de meg tudtuk beszélni a dolgot. Azóta minden ugyanolyan. Engesztelni nem kellett. Párom az a típus, aki fel sem veszi az ilyet, két óra múlva béke és boldogság van, én meg már beszélgetés közben megvigasztalódtam.

Az ilyen sebeket, ha megmaradnak, nagyon nehéz begyógyítani. Akkor és ott kell kimondani mindent, ami fáj, mert úgy még van rá gyógyír. Ha elfojtod, csak rosszabb lesz, egy későbbi veszekedésnél fog kibukni az egész, és valóban olyan leszel, mint a viccekben, hogy öt évre visszamenőleg minden kis problémát felhánytorgatsz.

Hááát, hosszútávú kapcsolatot ilyen játszmázásra nem igazán lehet építeni. Gyakorlatilag minden nézeteltérésnél burkoltan meg vagy fenyegetve. Jól érzed, hogy nem igazán működőképes ez.

Mi házasok vagyunk, mindketten elég temperamentumosak. Ráadásul most pár hetes kisbaba, vizsgaidőszak, munka (mármint neki, én értelemszerűen most nem dolgozom), lakásfelújítás: ha mindketten egyszerre fáradunk túl, akkor össze szoktunk zördülni. De ezt minden esetben követi békülés, bocsánatkérés. Tüske még soha nem maradt egyikünkben sem.

A személyeskedést mellőzzük még a hevesebb vitákban is.

Mi nem veszekedünk, csak vitatkozunk. Pl. miért vettél megint ott kenyeret, mikor tudod, hogy penészeset vettünk ott a múltkor?

De veszekedni soha, mi a családban sem veszekedtünk sosem, csak szóváltások voltak. Nem vagyok olyan, aki kígyót-békát kiabál a másikra, majd pedig bocsánatot kér, mi inkább nem vagyunk olyannal együtt, akire azt akarunk kiabálni:) Magamban sem tartom, egyszerűen nem járok olyannal, aki nagyon felidegesít. :)

27N