2 császár után, ahol a 2. -nál komplikáció volt, vállalt valaki újabb babát? Részletek lent.
Az 1. terhességemnél nem volt választott orvosom.
Teljesen rendben indult a szülés, gyorsan tágultam, nem is mondanám igazán fájdalmasnak, csak az utolsó 2,5 órát, ami a kitolási szak volt.
Az orvosom egy fiatal doktornő volt, fájásnál nyomta volna a babát kifelé, de azt mondta, nem elég erősen.
Hívott egy dokit, elég flegma volt, Ő már lényegesen durvább volt, de Neki sem ment.
Császár lett belőle.
2 szót nem szólt hozzám.
Valószínűleg nem varrt össze normálisan, mint utóbb kiderült.
2. terhesség, választott doki, hüvelyi szülésre készültünk.
Magától indult, pikk-pakk tágultam, semmi oxitocin, viszont 2 fájás között is fájt a hasam, így vittek a műtőbe.
Doki mondta, 30 perc múlva repedt volna a méhem, lehet ottmaradtunk volna.
Császár közben továbbrepedt a méhemen a heg, alig bírták a vérzést elállítani.
Utána mondták, hogy jó lenne, ha nem vállalnék több babát.
Mondtam, hogy csak 2 terveztem, így ennyibe is maradt.
Viszont úgy néz ki, szeretnénk még egyet.
A 2. császár 2016. augusztusában volt.
Valaki volt ilyen helyzetben és vállalt babát?
Minden rendben ment?
Ez már biztos programozott császár lenne, csak addig bírná-e a méhem?
válasza:
válasza: válasza:Én nem vállalnám be, annál jobban féltem az életem. Szerintem ha már van, akkor nem ér annyit egy gyerek, hogy esetleg meghaljak és a másik kettőt az apja nevelje egyedül.
De a nők néha elmebetegek tudnak lenni, már elnézést. Szülészeten dolgozom, néha hallok cifra sztorikat. A legtöbb császármetszés Magyarországon pl. egy nőnél 17 (!!!!) volt. Aztán találkoztam olyannal, aki nagyon súlyos vesebeteg volt és megmondták neki, hogy ha gyereket vállal, jó eséllyel belehal. Ennek és annak ellenére, hogy amúgy már volt gyereke, még inszeminációba is kezdett. Szerencsére -már elnézést- nem jött össze neki, azóta nem tudom, mi van vele. A legújabb kedvenc pedig az a cardiomiopátiás nő, aki szintén a többedik gyereket vállalta be úgy, hogy megmondták neki, hogy bele fog halni. Valahogy elvitte a 35. hétig, mikor már végképp nem bírta a szíve a dolgot, aztán ECMO (az gyakorlatilag egy gép, ami pótolja a szívet egy pár napig), majd szívtranszplant. Szerintem az ilyen emberek nem normálisak.
válasza:Anyukámnak szinte pontról pontra ugyan ez a sztorija, de őt a 2. császárnál ('90-es évek közepén) el is kötötték hogy még csak véletlenül se lehessen 3., mert nem élné túl.
(Apukám mindig is fiúra vágyott és így nem lett fia, de évek alatt elfogadta, hogy lehet majd még fiú unokája.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!