Szeretnénk kisbabát, de félek a szüléstől, ha belegondolok. Ez a gondolat elmúlik majd?

Én is félek tőle picit,de valahogy ki kell hogy jöjjön.😁

27hkm.

Mindenki fél. Ez egy teljesen természetes, ösztönös reakció, azért nem minden nap szül az ember lánya... :)

Ez ma is és régen is egy óriási nagy dolog volt, már maga a terhesség is egy sokk a szervezet számára, hiszen szinte minden megváltozik, a szülés pedig, legyen császár, vagy hüvelyi szülés nem említhető egy napon semmi mással. Van, aki szerencsés és pár perc az egész, van, aki pedig hosszú órákon át szenved, mire a világra hoz egy új kis életet. Az lenne a fura, ha valaki ettől nem félne, nem izgulna.

Én csak akkor kezdtem félni mikor készítettek elő a császárra. Fuh csak az zakatolt a fejemben, hogy én ezt mégse akarom. XD

Szerintem természetes hogy az ember fél, hisz tudod jól hogy fájni fog. Viszont pár nappal később már nem is emlékszel arra hogy fájt csak arra hogy ott a kisbabád a kezedben :)

Teljesen normális érzés szerintem.

Van egy 3 éves lányom, ő farfekvéses és nagy baba volt, így mindenképp császároztak. A felépülés szörnyű volt. Nem olyan könnyű, mint amit néha olvasok.

A tesót nagyon sokáig terveztük, de csak most mertem azt mondani, hogy már akarom annyira, hogy vállalom megint a kínzatást érte. Most még jobban félek, mert már tudom, hogy milyen lehet a nagyon rossz része és tisztában vagyok vele, hogy a természet tud érdekes dolgokat produkálni, így lehet, hogy most sokkal könnyebb lesz. De lehet, hogy most megint megszenvedem, csak másképp.

A mostani terhesség problémásabb, nehezebb és több a munka is mellette. Ezek miatt nem vágtam volna bele.

Az ulrtahang annyiban segít, hogy már látom, hogy ÉRTE csinálom az egészet. Amint kint lesz, sokkal jobb lesz, de addig fogakat összeszorítva túlélek. Van ilyen is.

Nem féltem.

De a másodiknál mát fogok így, hogy tudom, mire számítsak