Miért érzem, hogy rossz anya vagyok?

Nem, nem borzasztó, sőt vannak esetek, mikor kifejezetten jó dolog, pl az én esetemben is. Ha visszamehetnék az időben, nem kínoztatnám magam 4,5 hónapig. Nálam is jöttek a jobbnál jobb tippekkel, de egy idő után közöltem, hogy tartsák meg maguknak, van nekem elég bajom. Nem bírtam sírás nélkül felkelni az ágyból, felemelni a fiamat, levinni a babakocsit a lépcsőn ( csak 5 lépcsőfok), nem bírtam egyedül fürödni, nem bírtam lehajolni. Ha mentünk este fürdeni és levettük a kötést valami sárgás, bűzös cucc folyt ki a hasamból, ami mindemellett iszonyúan fájt is. Ezek mellé, ha okoskodtak volna az emberek, tuti szájon vágom őket. Egy hétig bírtam, akkor kerültünk vissza a kórházba nyílt alhasi sebbel és 40 fokos lázzal. A fiam véres tejet evett, a csecsemősök ordítottak velem emiatt, minden nap jöttek és sírásig nyomkodták a hasfalamat. Zokogva kértem a férjemet, hogy menjen be a gyerekorvoshoz és kérjen tápszert, ha nem ad (ezt kizártnak tartottam) menjen be a gyógyszertárba és kérjen bármilyet, ami újszülött kortól jó. A fiam konkrétan "ujjongott", mikor végre kapott enni. Egy hós volt, mire visszanyerte a születési súlyát. 12 hét volt, mire összezárult a sebem és elviselhető volt a fájdalom is. Ha nem szoptatok, esélyes, hogy előbb megtörténik. Minden szopi után pótlás volt, 4,5 hósan elégelte meg a fiam, akkor lett teljesen tápszeres. Ma holnap 7 hós, mindent kíváncsian megkóstol, megesz. Értem én, hogy az anyatej a legjobb, de lássuk be, ha az anya beledöglik, nincs értelme. Azt a gyereket, akit 9 hónapon át hordott a szíve alatt az anyja, 10 órát vajúdott vele, majd szívhang hiányában felnyitották, kipakolták minden bélszervét, hogy megmentsék a fiát, illenék is felnevelni. A babáknak anyára van szüksége, az másodlagos, hogy mivel táplálod. Mint írták előttem, szerencsések vagyunk, hogy olyan korba szülhettünk, ahol van egészséges alternatíva a táplálásra. Nyugodj le, tedd annyiszor cicire, amennyiszer csak kéri. Legyen otthon tápszer is, cumisüveg is és tojd le mit mondanak mások. A védőnő innentől csak havi egyszer megy ki, mond hogy szoptatod és kész. Jelenleg nekem annyira kézenfekvő a tápszerezés, illetve a sikertelen, fájdalmas 12 hét, hogy elképzelni sem bírom, hogy a következő babámat a mellem közelébe tudom engedni. Ha ezen nem tudok túllépni addig, lelkiismeret furdalás nélkül fogok neki tápszert adni, akkor is, ha a világ szerint egy önző dög vagyok.