Csak nekem gusztustalan vagy nektek is, hogy árulnak használt cumisüveget és dudlikat (cumikat)?

Hmmm... én sajnállak, kérdező. Rettenetesen kiszolgáltatott helyzet lehet másoktól ennyire függeni... Értem én, hogy szülők, férj most jólétet biztosítanak, de mi történne, ha egyszer a magad lábán kellene megállnod? Mert bizony előfordulhat...

Én félnék így élni, hogy másoktól függök...

Nem olvastam a kommenteket.

Nem, nekem nem gusztustalan, azt is megmondom, miért:

1, amit lehet sterilizálni, annál mi lenne a probléma?

2 amit nem lehet, azt meg eleve nem veszem meg használtan, mert nem higiénikus.

Bizonyára van, aki meg igen... DE: senkit nem ítélek el, és nem bíráskodom, hogy kinek mit kéne/nem kéne csinálnia + marhára nem érdekel, hogy ki mit gondol arról, hogy én hogyan csinálom :) Az én dolgom az enyém, az övé meg nem tartozik rám. Minek ezen acsarogni, most komolyan?

"Aki nem bír ebből újat venni a gyermekének annak nem is kéne vállalni." - bizonyára elképzelhető számodra olyan szituáció, amikor valaki önhibáján kívül kerül nehéz anyagi helyzetbe (betegség/baleset stb, valami rendkívüli dolog). A baba már ott van, el kell látni stb... és nekik ez mondjuk nehézségekbe ütközik, de valahogy megoldják ahogy tudják. Talán pont használt cumisüveggel... szerinted komolyan az lenne a helyes, hogy mondjanak le erről a gyerekről, csak mert nem tudnak mindenből újat venni???

Különben pedig: nem a te dolgod ítélkezni. Tetszik vagy sem, de ez az igazság. Egyáltalán: milyen alapon tennéd?? Amit teszel, az a te dolgod. Amit meg ő tesz, az az övé. Akkor árulnak bármit is, ha van rá kereslet: ez a kereslet-kínálat alaptörvénye. Ha senki nem lenne, aki ezeket megveszi, akkor nem lenne értelme árulni - ám amíg megveszik, addig elmondható, hogy vannak, akiknek ez igenis kell, pénzt áldoznak rá, tehát számukra nem gusztustalan. Különben nem vennék meg... ez az általánosítható válasz a kérdésedre.

Am: én speciel hála istennek megtehetném, hogy akármiből vegyek újat. Mégis nagyon örültem, amikor megörököltem az unokatesóm babás cuccait: mellszívót, peluskukát, avent-os üvegszettet adapterekkel meg kiegészítőkkel stb. Az üvegeket sterlilizáltam, a cuclifejből vettem újat hozzájuk és tökjók voltak, a kukát úgyis zacskóval használja az ember, a mellszívónak meg cserélhető és sterilizálható részei vannak. Megspóroltak nekem többtízezer forintot. Szerintem aki ezt nem becsüli, az bolond, még akkor is, ha amúgy milliomos. Nyilván nem azt mondom, hogy sz*rrágó módon filléreskedni kell, de abból, hogy valaki megtehet valamit, még nem következik, hogy meg is kell tennie... de akár teszi, akár nem: rá tartozik. Se neked, se senkinek pálcát törni mások felett nem lenne szabad.

# 54: azért valljuk be, ÖNERŐBŐL te még használt cumit se tudnál venni... valószínűleg ezért zavar ez a használtcucc-kérdés, mert tudat alatt tisztában vagy azzal, hogy ha a magad lábán kellene megállnod, akkor te is rászorulnál... bármilyen gusztustalan is szerinted.

Van a pszichológiában egy úgynevezett tükör-elmélet, ami arról szól, hogy azt vesszük észre másokban, az zavar bennünket, amit önmagunkban elfojtunk, amivel nem vagyunk képesek szembenézni. Ha valamivel nincs dolgom, az nem zavar.

Amikor ezt írod: "Aki nem bír ebből újat venni a gyermekének annak nem is kéne vállalni.", akkor lényegében egy kicsit magadról írsz, hiszen te MÁSOK jövedelmét költöd, magadtól nem tudnál SEMMIT venni a babának.

Ugye ezzel tisztában vagy? Innentől kezdve mindenfajta anyagi jellegű ítélkezés mások felett teljesen jogtalan részedről. Mert TE nem tudsz venni semmit a gyermekednek. A párod tud, a szüleid tudnak, de TE nem!