Akinek a babája nagyon korán lett tápszeres, mi az oka?

Tudatosan azt kapott, nem akartam szoptatni, sokkal jobb nekem így.

A kórházból már úgy jöttünk haza, hogy pótlás kellett. Aztán valszeg nem voltam elég kitartó, nem szoptattam és fejtem eleget, így nem is lett különösebben sok tejem, aztán pedig már nem is erőltettem. Nem bánom, hogy így alakult.

Nem volt elég tejem. Rosszul érintett, mert már terhesség alatt elhatároztam, hogy megpróbálom csak anyatejjel etetni, amíg tudom. Sajnos ez egyik gyerekenél sem jött be. Mindegyiküknél már ahogy haza értünk a kórházból, pótolni kellett, aztán egy idő után már annyira kevés tejem lett, hogy nem volt értelme szoptatni. Akkor teljesen átálltunk tápszerre.

Szívbeteg és bár addig, amíg kiderült (2 hét), szopizott szépen, de az intenzíven hozzá sem érhettem, a stressz pedig sajnos nem barátja a tejtermelésnek… nagyon rosszul éltem meg, a másik 3 lányom anyatejes volt.

Rettentően fájt a szoptatás. Eleve nagyon érzékenyek a melleim, már terhesség alatt is féltem ettől, hogy mi lesz velem, szoptatni kell. Minden szoptatás elött féltem, hogy megint jön a fájdalom, a baba meg csak sírt, hogy éhes. Vettem tápszert. Hezitáltam, hogy odaadjam-e neki vagy ne. Odaadtam, jóllakott, én megnyugodtam. Utólag jött sok info a szoptatásról, hogy hogy is kellett volna ezt az egészet.

Én úgy voltam vele hogyha minden jól és könnyen megy, akkor szoptatom, de akkor se terveztem évekig. Aztán 5. napig nem volt semmi tej, fájt is és csak pozitív dolgokat láttam a tápszerben, így tápszeres lett. Nagyon könnyen elengedtem és a legjobb döntés volt.

Én eléggé undorító dolognak éltem meg a szoptatást. Sőt még rá is tettek egy lapáttal...túl sok infó, túl erőszakos „segítségnyújtás, támogatás”. Míg valaki túl keveset kap ezekből, addig én túl lettem vele terhelve. 3-4 hétig szoptattam, de nagyon rossz érzés volt nekem, addig tápszert sem kapott. Aztán beszabadultam egy drogériába, hirtelen felindulásból vettem 1 cumisüveget, cumit, tápszert, sterilizálót.... Olyan édes volt ahogyan evett, majd elolvadtam tőle, a következő etetést pedig az apukája csinálta, az a fotóm a legkedvesebb, legcukibb képem. Nem is szoptattam tovább. 3 éves most, bölcsis is volt, már ovis, soha nem volt beteg 1-2 napnál tovább. Minimális bűntudat volt, mert bőven dőlt belőlem a tej, de olyan rossz érzés volt hogy a szájába kell adnom, nekem semmi meghitt nem volt benne. Nem a fájdalom miatt, hanem más értelemben volt rossz. Nem akartam én lenni a cumi sem. Kb ez volt az egyik olyan tanács, amitől a hideg is kirázott, hogy hagyjam cumizni, komfortszopizni a mellemen.