Milyen érzés volt, amikor először megpillantottad a babád / először a mellkasodra tették szülés után?

Kitolás közben monda a doktornő, hogy most nézzek le. Nagyon koncentráltam, mondtam, hogy nem akarok. Mondta, hogy pedig ez egy vissza nem térő pillanat. Lenéztem. Csak a hasamat láttam. Mondtam, hogy nem látok semmit. Egy pillanat. Majd megláttam az arcocskáját és a vállacskáit. Még félig bennem volt, éreztem. Gyakorlatilag láttam megszületni. Majd rámtették. Csodálatos volt. Semmihez nem tudom hasonlítani az élményt.

Teszem hozzá, bár 26 órát vajúdtam, mégis nagyon könnyű szülés volt, egyszer sem éreztem azt, hogy nem bírom, vagy ne tudnám megcsinálni. Valószínűleg ez is hozzátett ahoz, hogy ezt a pillanatot is így át tudtam élni.

Én bevallom, hogy nem éreztem semmi földön túli érzést, csak azt, hogy végre vége!

Nem volt jó terhességem, végig hánytam...folyton rosszul voltam, erre a szülés még egy lapáttal rátett.

Irigylem azokat akik mindenféle földöntúli dologként tudták megélni.

Hát ez hülyén fog hangzani, de én megdöbbentem tőle. Már két éjszaka nem aludtam, kimerült voltam, csak az járt a fejemben, hogy feladat van, legyünk túl rajta... Magammal foglalkoztam, semmi mással. Szinte eszembe sem jutott, hogy miért van ez a nagy felhajtás és mi lesz, ha vége lesz.

Aztán mikor meghallottam a hangját és megláttam, olyan élmény volt, mint mikor a bűvész előhúz egy nyulat a kalapból. (Én voltam a kalap, ja, hülye hasonlat.) Csiribú-csiribá, hopp, egy kisbaba! Hát ez meg hol volt eddig, honnan került elő?! Varázslat! :)

De ez csak egy pillanat volt, aztán elöntött a végtelen megkönnyebbülés, hogy túl vagyunk rajta, és hogy egészséges. Hatalmas, békességes, minden-mindegy érzés volt. És még soha ilyen jó nem volt a pihenés.

Szóval a szülés olyan volt, mint egy verseny hajrája, és mikor átszakítottam a célszalagot, akkor jöttem rá igazán, hogy az nem is a célszalag volt, hanem valami újnak a startvonala.

Furcsa volt. Sajnos elesett a szívhangja, így császár lett. Az orvosom egy óriás volt, hatalmas kezekkel!

Ott volt rajta egy véres félhold alakú csomagocska... Ahogy odamutatta rögtön kipréselés után, sose felejtem el! Annyira picike volt azon a nagy férfikézen :).

Amúgy 3300gr volt, és 52cm.

Utána apa kapta meg, én órákig nagyon rosszul voltam utána.. A kezembe se tudták adni :((( (remegés, elkékülés órákig... Brrr...)