Nektek fájt a szülés?

Csak azutan, hogy a korhazban beleavatkoztak, pedig a teljes tagulasig eljutottam elso gyerekkel par ora alatt.

#10es# szerintem sok múlik az orvoson is. A vágás után könnyebben gyogyulsz, mint a repedés után. Engem a doki úgy vágott, h nem is éreztem. Csak másnap kérdeztem tőle, h kellett e vágni, ő mondta, h a repedés után rosszabb lenne. Szomszéd szobában is volt 1 nő, teljesen vörös szemei voltak. De ő mondta, h azért, mert nyitott szemmel nyomta ki a babát.

Az jó ha így àllsz hozzá, mert sokkal könnyebben megy a szülés ha az ember nem pánikol be. Meg egyébkènt szerintem (nekem) csak a tolófájások előtti 1-2 óra fáj brutàlisan, előtte és utána elviselhető. Az viszont, a vajúdásnak a vége egy olyan típúsú fájdalom amit még tényleg nem éreztem, és brutàlis. Tetőtől talpig görcsben vagy, és tehetetlen érzés, feszítenéd magad, ha a férjem kezét fogtam volna és nem a vasat, tuti eltöröm.

Az első fájások hajnalban jöttek, apró, rövidke fájdalmak voltak csak, egész nap kitartottak, de teljesen el tudtam leplezni a családom előtt (meglepinek szántam, hogy aznap meglesz a baba). Délután 5 körül lettek rendszeres 5 percesek, elindtunk. Tök jót beszélgettem a párommal út közben, 7-kor értünk a kórházba. Nyolc körül tették fel egy ballont a tágulás elősegítsére pedig nem akartam, de a doki ragaszkodott hozzá, belementem. Kár volt. Olyan kilenctől kezdve kezdett pokoli lenni, tíztől kezdve egyetlen összefüggő fájdalom voltam, ráadásul még oxitocint is kaptam, amit utólag tudtam meg, meg se kérdezett senki. Volt bekötve infúzió, és valamikor 10 körül belenyomta a szülésznő, de nem szólt. Éjfélkor lett meg a fiam. A tolófájások már nem voltak olyan rosszak, örültem, hogy tehetek valamit én is az ügy érdekében, nem csak tehetetlenül fetrengek. A lényeg, ne próbálj a fájdalom ellen küzdeni!!! Sokkal rosszabb. Engedd, hadd jöjjön.

Én is így indultam neki mint te. Főleg, hogy anyukám azt mondta nekem, hogy amikor én születtem bement megnézetni mert neki fájt a dereka és közölték vele, hogy ooo itt a feje. Azt mondta annyira könnyű volt, hogy mindenkinek ilyen szülés élményt kíván. Nekem ez sajnos nagyon nem így sikerült. 2 napig vajúdtam, olyan szinten ki voltam már száradva, hogy elmondani nem tudom, persze inni tilos volt rám szóltak, hogy meg ne próbáljak, a végén totál kimerültem jó lett volna felkelni, de nem ment, nem tudtam lábra állni. Úgy éreztem, hogy elevenen ketté fűrészelnek. Borzalmas volt. Szerintem ez nem azon múlik, hogy jahj azt gondolom, hogy a kezemben tarthatom a babám (mindenki ugyan úgy várja azt a kis életet) , nem is a fájdalom küszöbön. Miért van akkor az, hogy ugyan annál az embernél ennyire eltérő szülésélmények vannak?

Ha ahhoz szeretnéd hasonlítani amilyen abban az 5 évben a mensis görcs volt... hát az eleje olyasmi. Nekem 12 éves koromtól terhességig (31) olyan görcseim és rosszulléteim voltak, hogy kb minden hónapban egy nap kiesett az életemből. Na a szülésem jó feléig ilyen volt, csak rosszullét, ájulás, hányás nélkül, aminek baromira örültem, mert ettől féltem a legjobban. Aztán a kitolásnál konkrétan azt hittem meghalok. Nem úgy bakker úgy fáj meghalok, hanem tényleg elhittem, hogy bele fogok halni. Aztán 10 perc múlva meglett a fiam és kutya bajom sincs. Sőt azóta a mensis gondjaim is megoldódtak. Amit majd 20 év alatt egy orvos, gyógyszer, akármi nem tudott megoldani, azt 9 hónap és a kisfiam megtették.

Nem vagyok egy nyávogós hercegnő, de szülésnél azt hittem beledöglök, sírva könyörögtem a császárért, mintha minden csontomat egyszerre törték volna el. De annyira nem tántorított el, most várom a másodikat, remélem már kicsit összeszedettebb tudok majd lenni és igy könnyebb lesz😁

Én is így álltam hozzá a dologhoz. Nem izgultam, nem képzeltem el előre semmit. 6 napja szültem, fogadott orvos vagy szülésznő nélkül, fájdalomcsillapítás sem volt és a gátvédelem is sikeres volt. 26 órát vajúdtam, másfél órás volt a kitolás, de az egyetlen ami megviselt az az álmosság volt. Akár ma is újra csinálnám, de szerintem minden szülés más. Lehet nekem se lesz ilyen pozitív élmény legközelebb.

Nálam is addig tekerték fel az oxyt amíg egybefüggő végtelennek tűnő fájdalmat nem éreztem, úgy hagytak pár órára aztán jött a kitolás, amire már elfogyott minden erőm, gyerek elakadt hasbakönyökles nem hatott, jött a metszés kb 10. Tolas után és kint is volt a baba. Rémes volt, de mivel hamar gyógyulsz gyorsan is felejtesz :) Sok erőt hozzá, pihenj előtte sokat!