Nektek fájt a szülés?

Maga a szülés nem fáj. Bár a tolöfájás sem egy mesedélután. A vajúdás a nehéz. Viszont mindenkinek más a fájdalomküszöbe.

Na meg tudod, hogy nem betegség miatt fáj, hanem azért, hogy valami csoda részese legyél.

Részben ez is csak agyban dől el

😊Inkább nem mondok semmit.

Vagyis csak annyit, hogy a második szülésem előtt már jobban, a harmadik szülésem előtt még jobban paráztam. (minden alkalommal pozitívan álltam hozzá)

Az első nem fájt. A tolófájásnál is csak nyomáa érzés volt. Ugy voltam, mimt te.

Aztán megdzültem a másodikat. Na az pokoli volt. Azt hittem én naiv, ha az első nem fájt ez sem fog. 10es skálán 20as volt maga a fájdalom. A tolófájás pokoli volt, mintha élve égetnének el. Szóval, ha az első szülésem lett volna ilyen pokoli, nem lett volna második gyerek.

Én inkább bevállaltam volna egy mandulaműtétet.

Simán bírható volt nekem

Megint babát várok egyáltalán nem a fájdalomtól félek

Nekem 5 év van a két nagyobb között. Ennyi idő kellett, hogy újra rávegyem magam a szülésre.

Semmi sem olyan volt, mint ahogy a nagykönyvben leírták. Szó sem volt 5 vágy 10 perces fájásokról. Egyetlen maratoni, kibírhatatlan fájdalom volt, 3 órán keresztül, szünet nélkül. Mikor azt mondta a doki, hogy akár 12 órán át ezt el kell viselni, akkor azt hittem, hogy bele fogok halni a szülésbe. Ehhez képest 5 perccel később a szülőágyon nyomtam. Nagyon nehéz szülés volt, a dokinak kellett a hasamba könyökölni, hogy meglegyen a baba. Pedig olyan erővel nyomtam, hogy napokig tele volt bevérzésekkel a nyakam, a mellkasom, és szemem is bevörösödött. Szakadtam, repedtem.

Na ez után azt mondtam, hogy én ezt soha többé!

Ehhez képest a második szülésem sétagalopp volt. Igaz, hogy 10 órán át vajúdtam, de a fájdalom semmi volt az elsőhöz képest. Sétáltam, beszélgettem, teljesen jól el lehett viselni a fájdalmakat. Nem azt mondom, hogy olyan, mint egy erős menstruáció, mert annál azért durvább volt. De az első szüléshez képest sokkal elviselhetőbb.

Pozitívan szöktem neki. A 24 óra vajúdás alatt ugyan volt, mikor lefagyott a mosoly a képemről, de egyébként szerintem az is segített, hogy tudtan, hogy nem betegség miatt történik ez velem. Nehéz volt, most a másodikkal kicsit tartok, mert tudom mi vár rám plusz pár hete a nővérem 72 +órát szenvedett, míg végül annyi errje sem volt hogy a szülőasztalra feltegyék, így az ágyon kellett kinyomnia. Na de egyébként én használtam a legzogyakorlatokat, szerintem az is segített hogy ne fáradjon ki a szervezetem annyira, na meg az az adrenalin, az az izgalom, hogy végre láthatom majd a kicsikém...

Nehéz lesz valószínűleg, de ha olyan nehéz lenne nem vállalnának a nők több babát is.

Könnyű szülést