Szitkozódtál szülés közben a fájdalom miatt? Esetleg üvöltöztél is?

Elsőnél semmi ilyesmi.

Na a második az pokoli volt. Sírtam és hangosan nyöszörögtem. Fájt, és hiába mondtam, hogy nem fér ki a feje, a szülésznő olyan gátvédelempárti volt, ha rajta múlt volna, tokáig repedek. A doki volt az, aki kijelentette, hogy kell az a gátmetszés.

En vajudaskor néha motyogtam magamban, mondtam mint egy kocsis 😆 de a ferjemen kívül senki nem hallotta...

Aztan amikor mar a kitolasi szakasz volt, ott csendben voltam, befelé koncentrálva.

Én csak nyögtem, jajjgattam, sziszegtem, de azokat sem ordítva, csak halkan. Megdícsértek utána, hogy ügyes vagyok.

Mikor az elsőt szültem, még a vajúdóban voltam, mikor egy kismama a szülőszobában kiabált, iszonyatosan káromkodott, meg "utálom, gyűlölöm ezt a gyereket" ilyeneket mondott. Már az osztályon hallottam olyan pletykát, hogy nem is szoptatja, nem foglalkozik vele, mert állítólag nem olyan nemű volt, mint amilyet szeretett volna.

Nem, csendben voltam, magas a fajdalomkuszöböm.

Bar egyszer majdnem leharaptam az apuka ujját állitolag :-)

Asztaqrva és basszus,- mikor melyiket mondtam amikor nagyon fájt, de ezt se orditva hanem úgy mint amikor pl belerúgunk az asztal lábába és fájdalmunkban sziszegjük a fogaink közt :)

Mellettem a szobában egy kismama úgy orditott mint akit nyúznak, tolófájásoknál járt, a szülésznőjét le is rúgta, olyan önkivületi állapotba került szegény.

Inkább csak jajjveszékeltem, majd könyörögtem, hogy császározzanak meg, végül pedig közöltem a férjemmel, hogy a másodil gyereket örök efogadjuk 😂

De gyorsan elfelejtettem, most vagyok 18 hetes a másodikkal 😂😂😂😂