Sírtál mikor megszületett a gyereked?

Egyiknél sem tudtam. Iszonyú fáradt voltam mindkét szülès utàn, örültem, hogy élek, és hogy vègre kint van.

Férjem mindkettőnèl sírt, pedig máskor sose szokott :)

Én sem.

Én vajudás végén miután azt hittem már nem élem tul, àtkerultem szülésre valami abszolut fájdalommentes euforikus állapotba, nyugodt, mosolygos, viccelődős voltam, de a dokik nagyon nem, nyomjon már!felig kint vaaan!nyomjon már! Igy felvettem a filmekből látott grimaszolos fejet, hogy lássák hogy komolyan veszem a szulést. (Mintha alkohol hatasa alatt lettem volna, nem is tudom leirni)

Amikor félig kint volt, csak ámultam rajta azert felejtettem el amugy nyomni.(érezni semmit nem éreztem)

Es amikor kivették, azon kivul hogy ilyen csodaszép babát még soha nem láttam (hatalmas mandula alaku szemek, keskeny áll, vekonyka száj, szabályos fejforma, babapocak, apro kezek), bennem egyből a kommunikacio volt az első, ami megmozdult. Vigasztaltam előre is amugy, hogy nem kell megijedni, ne félj, ne sirj (magamban), erre tényleg nem sirt fel..szerintem elaludt a nagy munkátol. Az orvosok nem tudom mit csinaltak azutan kezdett sirni csak.

Es akkor rámtették es már szavakkal nyigtattam hogy semmi baj. Erre csend es hatalmas szemekkel csodálkozva rámnézett. Mintha megismerte volna a hangom :)