Ki hogy élte meg a szülést?

Az első szülésem horror volt. Nem hatott az eda, az oxit maxon tolták, a gyerek elakadt, vákuummal és könyökléssel szedték ki, ő oxigénhiányt szenvedett, én repedtem a szélrózsa minden irányába (méhsüllyedés, hüvelyfalsérv, inkontinencia... ).

A lányunkat 3,5 éve hordjuk fejlesztésre. Hála az égnek (és nem a rosszul megválasztott orvosnak), nincs értelmi elmaradása, csak az izomzata gyenge és ez okozott lemaradást.

Érthetően évekig nem akartunk másodikat. Mindenki hülyének nézett, amikor mégis bevállaltuk. 1 hete szültem és már most bevállalnám a harmadikat, ha valaki megígérné, hogy ugyanilyen lesz. Megtaláltam a tökéletes, támogató orvost, aki mindent megtett, hogy túljussak a rossz élményen. Támogatta a vajúdásom, nem pedig korlátozta. Nem siettetett, ennek köszönhetően magától is gyorsabb volt a folyamat. 5 óra vajúdással, minimális vágással szültem, másnap simán ültem (első után egy hónapig nem tudtam).

Ket esetben indokolt a gatmetszes tudtommal, az egyik, ha a baba szivhangja a kitolasi szakban megszokottnal sokkal jobban leesik (mindenkepp leesik ilyenkor, csak nem mindegy, mennyire, de ennek az oxitocinos gyorsitas is lehet oka), a masik a farosan szuleto fiubaba. A repedest, inkontinenciat a haton fekvo poz, a hasbakonyokles, eroltetett nyomatas, esetleg a nagyon gyorsan lezajlo szules okozhatja. Elobbi harom nagyon karos gyakorlat, szamos hatrannyal, komoly lehetseges kovetkezmenyekkel mind az anyara, mind a babara nezve. Ha ezeket visszautasitod az indokolatlan oxitocinbekotessel egyutt, akkor nagyon nagy esellyel a gatad szepen vegzi a dolgat, es tudsz jol tagulni.

Nalunk a ferjem a vajudas nagy reszen bent volt, a vegen kozos megegyezessel kiment, de amint meglett a baba, visszajott. Nekunk jo volt igy.