Van, akinek 3 év után is érzéketlen még a császáros hege?
Sziasztok! Több, mint 2,5 éve szültem és a hegem bár alig látszik, egy vékony kis fehér vonalka, mégis többnyire érzéketlen. Ha csak simítom a bőröm, azt érzem, de ha vakargatom, vagy mondjuk picit belemélyesztem a körmöm, akkor azt már nem érzem, vagyis, érzem valamennyire, de olyan kellemetlen, félig érzéketlen.
Mikor császároztak, akkor a simogatást sem éreztem ott, tehát a helyzet javult, viszont sikerült olyan anyákkal együtt "szülnöm", akik azt mondják, nekik már teljesen rendbejött, így el vagyok szomorodva, hogy így maradok.
Volt közületek, akinek 3-4 év után teljesen rendeződött azért a dolog, vagy most már így maradok? :(
Azt nem állítanám, h a szeméremdombomon van. :) Ahol a szőr kezdődik, illetve a bugyivonal kezdeténél van a vágás, bár ez is személyfüggő, ki milyen magas bugyit hord és kinek meddig ér fel a szőre. :D
Nyilván, a szexnél nem zavar, de nem is volt ez most szempont. :)
Azonban engem igenis zavar. Szerintem visszaállíthatóak az idegi ingerek és ehhez keresem a megoldást és gondoltam, hátha tud valaki valamit. Én nem akarok beletörődni, hogy ez van, ilyen marad. Ez csak a mai magyar orvosi, nőgyógyi hozzáállás eredménye, ők hitetik el velünk, hogy ezt kell szeretni. Nyilván, nekik könnyű, mert általában fasziból vannak, sosem élték át ezt az érzést, nekik nem érzéketlen a hasuk, meg hát naponta vagdossák fel a nőket, és nekik csak egy darab hús vagyunk az asztalon, akinek ha olyan marad a bőre, hát így járt. Jöhet a következő.
Ez nekem nem válasz. :)
Találtam már hegmasszázst, illetve megyek most egy dúlához és egy természetgyógyászhoz is segítségért.
Azért várom még itt is a válaszokat, leginkább olyanokét, akik akarnak tenni és nem törődnek bele a sorsukba.
Érzékelésre fel! :D
Igazad van, a magyart nem kellett volna hozzátennem, elég lett volna a sima nőgyógyi, mert valóban mindenhol így történik ez a procedúra.
Nem zavar, ha ideget vágnak, inkább csak az zavar, hogy nem irányítanak utána olyan szakemberhez, aki segít az idegvégződések rendezésében. Aztán ha valaki cseszik rá és jó így, az az ő dolga, de aki szeretne tenni ellene, annak ajánlják fel a lehetőséget. Viszont, mióta szeretnék vele kezdeni valamit, mindenhol azt hallom (még a nőgyógyászoktól is), hogy ez van, ezt kell szeretni, törődjek bele. És erre írtam, hogy nekem ez nem válasz. Igenis, segíteni kéne azt, aki tenni akar ellene.
Egyébként a kérdésem sem arra irányult, hogy elvárom az orvostól, hogy idegvégződéseket ne vágjon, hanem arra, hogy volt-e, akinek rendeződött és hogy érte azt el, vagy pedig mindenki hagyja magát abban a - szerintem igenis bemagyarázott - tudatban, hogy ezt kell szeretni. Ennyi!
Off! Tudom, hogy a császár akár életet is menthet, bár úgy vélem, manapság több a nem életmentő, inkább csak orvosmentő császár, de ez már az én magánvéleményem és nem is akartam erről beszélni és nem is beszéltem. Off!
Jajj. Valahogy ki kellett hogy jöjjön az a gyerek, vagy így vagy úgy, ha már simán nem ment. Na nem mintha az jobb lenne. Mi lesz veled, ha még egy gyereked lesz, és azt is császárral kell kiszedni? Ott aztán elveszik minden reményed. A sérült idegeket, átvágott idegeket semmi nem tudja helyrehozni. Ez kicsit olyan, mint a mozgássérültek, tolószékesek. Pl. Steven Howking Sose tudott lábra állni szegény.
Szerintem jobb, ha elkezdesz beletörödni hogy ilyen marad
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!