A SOTE I. -en való szüléshez mit kell bepakolni? Plusz a szülés utáni napokra is és a babának.

Jaj, csak őt ne! :D Nem azért, mert amúgy tényleg rendes, de nekem eddig nem sokat mondott, amikor kérdeztem. Még akkor sem, ha mondtam, hogy a hematológusom szeretné tudni. Amikor először találkoztam vele, rossz leletet nézett, pedig mondtam, hogy azóta van jobb eredményem, és majdnem befektetett, aztán meg jól leszidott, hogy nem mutattam meg az újabb leletet... Meg nekem olyan, mintha mindig sietne, amikor ott vagyok. De mondom, ezektől függetlenül rendes. :)

Ma voltam egyébként, és végül császármetszés lesz, amitől nagyon félek :(

És ő volt bent a szülésnél is meg minden? Csak azért, mert tényleg fiatal, nem sok mindenkit láttam még, hogy valaki rá várt volna.

Egyébként még nincs meg a baba. A héten már azt hittem, mondanak időpontot a császárra, de majdnem úgy jártam, hogy nem hívtak be. Illetve nem hívtak be, mert már rég elment mindenki az ambulanciáról, csak egy valaki volt ott, amikor gondoltam, hogy rákérdezek. Végül az ügyeleteshez vittek be a szülőszobára, de neki meg sietnie kellett, mert sürgősségi császárra készültek éppen. Konkrétan fél 12 előttől 17 utánig voltam a kórházban, a végére rosszul voltam már. 12-től CTG lett volna, de szünetelt a rendelés valami megbeszélés miatt, 13-ra (elvileg) altatóorvoshoz kellett menni, ahol később hívtak be, mert kiderült, hogy másnak is 13-ra volt időpontja, 14-re értem vissza az ambulanciára CTG-re, CTG után kiküldtek, hogy majd szólítanak, csak aztán nem szólítottak... És még mindig nem tudok semmit. Néha pedig már úgy érzem, a baba jönne kifelé. Remélhetőleg jövő héten már meglesz.

Közben túl lettünk a szülésen :) hétfőn voltam orvosnál, akkor mondták, hogy szerdán megcsászároznak. Szombaton haza is jöhettünk és szerencsére jól vagyunk.

Hát mit ne mondjak, nem csinálnám mégegyszer a császárt. Még a műtét közben gondoltam, hogy nem is olyan vészes, mint amennyire tartottam tőle, elgondolkodtam azon is, hogy még egy második babát is bevállalnék a jövőben, de utána szörnyű volt, sőt még most is elég rossz. Annyira, hogy most úgy vagyok vele, soha többet! Nagyon fájt és nem olyan egyszerű felállni, főleg amikor elkezd sírni a baba, és gyorsan kellene cselekedni. A műtét utáni éjszaka például majdnem egy óraba telt, míg fel bírtam valahogyan kelni, hogy kimenjek a mosdóba.

Amúgy nem olyan volt ott lenni, mint amiket a neten olvastam. Nem annyira negatív a véleményem. Mondjuk, volt olyan, hogy a csecsemős maga mondta, hogy szóljunk, amikor sír a baba, hogy utána meg tudja mutatni a pelenkázást meg köldökcsonk ápolást, aztán amikor szólva lett neki, nem jött. Meg a fürdetést is mondták, aztán aznap nem is vitték el őket fürdeni, csak másnap este. Aztán szombat reggel vérvétel után úgy hozták vissza, hogy folyt a kezéből a vér, a ruhája és arca is olyan lett, de még a nővér ruhája is. Egyébként nem bántam, hogy békén hagytak minket.

Ami negatív élmény még, hogy a császáros őrzőben aki este volt, elég bunkó volt velem. Mindenen húzta a száját, meg beszólogatott, mert sok volt a cuccom. Tudom, hogy sok volt, de egyrészt nem mondta senki, hogy oda majd nem lehet bevinni annyit, másrészt szóltam, hogy azért van, mert nem biztos, hogy másnap el tudnák nekem hozni. Azt mondta, hogy hát ő nem fogja a sérvével nekem levinni a gyerekágyas osztályra, én meg legszívesebben vissza szóltam volna, hogy nekem is van sérvem, mégis emelgetem a nehéz táskát. Végül egy tolószékre pakolta rá, úgy levitte, mire odarángattam páromat a munkahelyéről, de nem tetszett neki, közben voltak beszólásai. Nem tudom, mi volt ebben olyan nehéz, simán le tudta így vinni nekem. Az sem tetszett neki, hogy a vécében leejtettem a wc papírt, és neki kellett felvenni, mert nem tudtam lehajolni érte. Eléggé rosszul esett, főleg úgy, hogy a fájdalommal küzdöttem éppen, meg épp csak felállítottak a műtét után. Ha tudtam volna, inkább lesétálok magamban a cuccokkal.