Váltanátok ilyenkor kórházat, és orvost is? Vagy már "bírjam ki"?

Én se értem az ilyen nőket. Én azon imádkoztam hogy ne legyen császar. Természetes úton sikerült szülnöm szerencsére, 3 órát vajudtam összvissz, de teljesen túlélhető fájdalmak voltak, a kitolás meg kb mintha kakilnod kéne, szerinted ha annyira szörnyű lenne, ennyien vállalnának több gyereket? Életem legszebb élménye volt, alig várom hogy szüljek még. Lehet neked is meglesz hamar, tényleg nem bírnad ki a gyerekedért? ( hozzáteszem nekem amúgy nagyob kicsi a fájdalomküszöböm, de mégcsak nem is ordítottam... )

A gyerekednek is az a jó ha áthalad a szülőcsatornán. Szoptatni se akarsz?

Ja és nincs se aranyerem se semmi bajom abból, hogy természetesen szültem...

Ha te mindenképp császármetszést akarsz akkor igen váltanod kell, de ezt nyilván tudod te magad is.

Érdekes a pontozás a kérdésnél, mert hiába válaszolnak javarészt császárral szült anyukák és mondják, ha nem muszáj ne tedd azért rommá vannak pontozva.

De ige, amúgy lehet oxigénhiányos a baba a császármetszésnél is.Ahogy minden egyes császár után nő a kockázata annak, hogy esetleg el kell távolítani a méhet,a mindennapi létet megkeserítő összenövések is minden egyes műtét után komolyabbak lehetnek(ami amúgy nyilván csak az anyának rossz ,szóval azzal meg nincs baj, mert te kérdező majd újra kés alá fekszel max vagy laparral rendbe tesznek.Az inkontinencia meg akár természetes akár császárral szül a nő kialakulhat az a terhességnek egy ,,hozománya" nem kifejezetten a szülésé.Nyilván császárnál nem szakad carrá az ember, helyette ha olyan alkat akkor belepusztul 2 hónapig abba, hogy az ágyról lemászni se bír anélkül, hogy ne fájna.Írom ha olyan alkat,mert én is láttam olyan császáros anyukát aki 5.nap már törökülésbe ült.Szóval lehetsz ilyen szerencsés is.

Egy valami biztos, ha császárt kérsz akkor szerintem altatásba kérd, mert nem olyan jó élmény ébren magatehetetlenül, szétfeszített lábakkal feküdni a műtőasztalon miközben szépen felnyitják a hasad..(mert nekem élveboncolásként megélt élmény maradt a császár, nem pedig ,,örömünnepként", nyilván én nem választottam, hanem orvosi oka volt, de több gyerek pld nálunk ezért nem lesz.Engem kicsinált.

Én sem vagyok egy ősanya típus. Amikor kellett, akkor tápszert adtam a babának, és amikor KELLETT, akkor császárom lett. De: addig szoptattam, amíg tudtam, és megpróbáltam természetes úton szülni, csak nem ment. Indokolatlanul egyiket sem tettem volna.

És szerintem is az a jó orvos, aki indokoltan végez el egy műtétet, nem pedig azért, mert magánbeteg, és megvette őt kilóra... Hazánkban az a hivatalos álláspont és orvosi protokoll, hogy császárt csak indokolt esetben lehet végezni, puszta kérésre nem. Lelkiismeretes orvos tartja is magát ehhez.

A magánklinikák pedig pont arra jók, hogy kényelmet és kívánságot elégítsenek ki megfelelő pénzösszegért; az az a hely, ahol bármit megvehetsz, mint a boltban.

Ilyen országban élünk, ilyen szabályokkal, és ezt tudomásul kell venni. Azt se felejtsük el azért, hogy az e téren 'fejlett'(-ebbnek titulált) országokban az egészségügyi szolgáltatásért biztosítási csomagok formájában fizetni kell! Egy császármetszésért pl. nagyobb díjcsomagra kell ott is váltani, ergo kifizettetik. Az alapellátást fizetőknél pedig nem fér bele, hogy 'csak úgy' megcsászároztassák magukat. Tehát ezek az országok ezért 'fejlettebbek' ebben, mert ott is a pénz beszél. Akkor választhatsz, ha kifizeted. Tulajdonképpen ez történik nálunk is, csak más formában. Nálunk nem biztosítási rendszer van, hanem állami és magánintézmény-rendszer.

Nem árt, ha tájékozottak vagyunk a világ ezen dolgaiban, és nem csak követelőzünk a semmire...

Állami intézményben akkor jár el helyesen az orvos, ha nem hagyja, hogy a szakmai alapelveket pénzzel kivásárolják tőle.

A fogadott orvos témaköre sem ezt szolgálja -bár az illegalitás határát súrolva-átlépve sajnos lehetőséget ad erre is-; hanem a folyamatos készenlétét, bármikori jelenlétét fizeted meg; azt, hogy csak Ő gondoz, nem pedig minden alkalommal egy vadidegennel futsz össze, aki semmit sem tud rólad.

Kérdező! Korábban is azt válaszoltam, hogy ha császárt szeretnél ( különösebb indok nélkül), akkor válts, és menj a magánkórházba. Nálunk az a kívánságok és kérések teljesítésének pénzzel megvásárhaltó színtere.

Nem tudom miért gondolod hogy a Maternitybe másképp mennek a dolgok mint más állami kórházban. Én ott szültem, tapasztalatból mondom, hogy minden orvos, csak úgy mint itt az anyatigrisek, a hüvelyi szülés hívei (mert hogy több előnye van, mint a császárnak), és nagyon kevesen dolgoznak ott úgy hogy császároznak egy olyan nőt akinél ez nem indokolt, konkrétan egyet se ismerek olyat, tudom, mert olyan szülésem volt, hogy a fele banda bejárkált hozzánk, asszem minden ott szültetö orvossal találkoztam

én 18 órát vajúdtam, plusz a kitolás, de már most alig várom hogy ismét szülhessek, megszenvedtem a magamét, de közel sem olyan vészes, mint amilyennek ezt beállítják.

Ha veszélyben van a baba, úgyis betolnak a műtőbe

Én pl hiába kértem az orvost hogy inkább császározzon, mert nehezen tágultam, nemet mondott, ott sem csinálják meg ám csak úgy mert anyuci fél a hüvelyi szüléstől. és nyilván mert jót akarnak az anyának.

De azt se felejtsd el, hogy császár közben nagyon sok esetben megvágják a babákat, ez előfordul, szóval közel sem veszélytelen az sem.

Jah, és köszönöm szépen, már másnap semmi bajom nem volt, se pisi se semmi más! Törökülésben hajtogattam kisfiam ruháit!

Jaj igen, és 48 órán át nem hagynak vajúdni senkit, ez protokollba van írva, valami időkorlát van, meddig hagyják aztán műtét. Szóval az első 24 óra valszeg nem vajúdás volt, vagy nem rendszeres.

Menj magánkórházba és ne hagyd,hogy rád erőltessék azt ami ellen minden porcikád tiltakozik, ugyanúgy voltam mint te, mégis megpróbáltam a hüvelyi szülést, fájás gyenge is voltam (amiről úgy gondolom meg olvastam,hogy oka lehet a hüvelyi szüléstől való félelem), vajúdtam 24 órát ,kaptam mindenféle fájáserősítőt amitől olyan erős fájásaim voltak ,hogy szinte végighánytam az egészet, a végén kiderült ,hogy téraránytalanság miatt meg se tudtam volna szülni és vittek császározni.De előtte még az orvos meg a szülésznő könyökkel próbálta kipréselni belőlem a gyereket,miközben az orvos közbe mondogatta is,hogy kizárt szinte,hogy megtudjam szülni,de azért hátha. A kislányom is megszenvedte, magzati distress lépett fel nála, és hypotonia miatt azóta is dévényre járunk.Azt se vették észre,hogy a köldökzsinór a nyakán volt.(és fogadott orvos és szülésznő volt,nem kevés pénzbe került.)

Az a durva,hogy szeretnénk tesót és vele inkább megyek magánkórházba én is,mert ezek után is még tuti erőltetnék nálam a hüvelyi szülést...mert most a csapból is ez folyik,borzalmas anya vagy, ha nem próbálod meg a vbacot,nem baj ha szétnyílik a heged és esetleg ott maradsz,mert hát na kicsi rá az esély,a császár meg

szörnyű ördögtől való dolog,vicc komolyan...

ja és a szörnyű császárról annyit,hogy nagyon gyorsan felépültem belőle és meg se közelítette fájdalomba a vajúdásomat.