Akinek traumatikus volt az első szülés, hogy szánta el magát a másodikra?

Viszonylag problémamentes volt az első szülésem. A szülés alatt nem lépett fel komplikáció, de utána a felépülés kemény volt. Sok vért veszítettem, ezért kaptam még a szülőszobán vért, csúnyán varrtak kívül-belül, emiatt 2 hétig nem tudtam ülni, vagy huzamosabb ideig állni, hegesen gyógyultam, és jó egy évig fájt a férjemmel az együttlét. Én azt hittem, ezek a szülés velejárója, és minden egyes szülés utàn ezek a problémàk normàlisak. Nagyon féltem emiatt, de mindenképp szerettünk volna màsodikat, így annyit kértem, hogy minimum 2 év. Aztàn a 2- ből 3 lett. Akkor ràszàntam magam, de az egész terhesség alatt rettegtem. Aztàn megszületett a kicsi. Maga a szülés jobban fàjt annyira mint az első,de nem volt olyan hosszú, így egyàltalàn nem voltam kimerült. Teljesen jól voltam. 3 kicsi varratom volt, ami semmiben nem zavart, a szülés utàn 2 nappal màr simàn guggoltam, 3 nap múlva takarítottam, és nem éreztem azt, hogy szültem. Vokt energiàm, nem fàjt semmim. Sok múlik az orvoson és a szülésznőkön, most màr én is belàtom.

Gondolj arra, hogy nem kell úgy lennie mint elsőre.

Én is ezzel biztattam magam, mint az első, kétszer nem szívhatok ekkorát...

Valamint nagyon vágytunk egy kislányra mindketten a férjemmel.

Én annyira féltem, hogy a dokimat győzködtem feszt hogy császározzon meg ( nem ugyanott szültem mint az első gyerekemet).Minden alkalommal jót mosolygott, próbált nyugtatni. Szülésznőm úgyszintén.

Az első gyerek nagy vonalakban : 2 hét túlhordás, meconiumos magzatvíz , leesett szívhang , 12 óra vajúdás, hánytam, a hasam ment, szóval minden bajom volt. Kaptam lódózis oxitocint, fájdalomcsillapítást viszont semmit, konkrétan halálfélelmem volt.

Kitolási szak elhúzódott, mert a fiam feje nem úgy forgott , ahogy nagykönyvben meg van írva.

Jó nagy gátmetszés, majd nem lettem jobban...Egyre csak véreztem, kiderült hogy mivel nem pisiltem, ezért a tele hólyag miatt atóniás méhvérzésem lett. Két egység vér, kérdés hogy kiveszik e a méhemet...Megúsztam szerencsére, de konkrétan kétszer elájultam a vérvesztés miatt. A férjemnek is borzasztó élmény volt, azt hitte ott maradok.

A fiamat alig tudtam szoptatni (bababarát kórház, semmit se adtak neki, még vizet se amíg nem jött meg a tejem) kiszáradt, besárgult. Hazamenve hasfájús, borzalmasan sírós baba volt.

(később 3-4 éves kora körül megkésett beszédfejlődéssel jártunk a fejlesztőbe, valószínű oxigénhiány érte a szülés közben)

Na ehhez képest második szülés : összesen 3 óra vajúdás, kitolási szak kb. 10 perc volt, gátvédelem és 4 kilós baba :) Aki csodaszép volt, kezdetektől ügyesen szopizott, evett , aludt , mosolygott első 2 hónapjában :)

3 év van a két gyerek között.

Az elsőnél ahogy megszületett én nem azt mondtam, amit mások hogy na jöhet a következő, hanem azt, hogy sose szülök többé.