Van itt olyan, aki nem akarta, hogy a párja, férje bent legyen a szülésnél? Miért nem?

Mert szakmabeli vagyok, láttam már jópár szülést csecsemősként és láttam apukák hogyan viselik a dolgot, illetve, hogy az anyukák hogyan viselik a párjuk jelenlétét.

Én mondtam a páromnak, hogy nem szeretném ha bent lenne, de ő nagyon szeretné, ezért valószínűleg nem fogom kizárni belőle, viszont ha nem szeretné akkor biztos, hogy nem kényszeríteném, hogy bejöjjön.

Júliusban szülök majd, így még van időnk gondolkodni.

Mikor "pasijaim" voltak, azt gondoltam, hogy dehooooogy! Ne jöjjön.

Aztán megtaláltam az emberemet, a szerelmemet, akivel közös jövőt terveztünk. Nem csak a külsőségek érdekeltek, egyáltalán nem volt kérdés, hogy ha igazán szeret, akkor megundorodik-e tőle, hogy minden csupa vér lesz és talán jön ott olyan is, ami nem illik. Megkérdeztem, hogy ő mit szeretne és azután mondtam el neki, hogy én mire gondoltam.

Azért volt jó, mert:

Nem hisztiztem, mert nem akartam megijeszteni, koncentráltam, nyomtam, mikor kellett és pont. Nyilván nem állt az orvos mellett, hanem mellettem volt, fogta a kezem.

Megértette, hogy egy hét után miért nem mászok rá és nem csak megúszni akarom a szexet. (sok fura ilyenkor is csak magára gondol)

Másodszor, sajnos császározni akartak és a műtőbe nem engedték be. Mindketten sajnáltuk. Most se döntenék másként.

Persze ha kiváltképp ellenkezett volna, akkor nem tukmáltam volna rá magam.

Ha fájdalmam van, rosszul vagyok, zavar, amikor ott van valaki más. Segíteni úgysem tudott volna (az nekem nem segítség, hogy szoríthatom a kezét), annak nem lett volna értelme, hogy üljön a szoba sarkában a kis széken. Ő amúgyis túlparázik mindent, nem lett volna akkor erőm és idegzetem még őt is nyugtatni, istápolni. Így is ha pl. fáj a fejem, jön utánam és mondja, hogy jaj mennyire sajnál. Ettől nekem ott nem lett volna jobb semmivel sem.

Nem bántuk meg, hogy így döntöttünk, nem lett ettől kevesebb a kapcsolatunk semmivel.

3 gyereket szültem.

Kettőt a volt férjemtől, ő nem jött be.Nem akart, lehet én sem, nem is igazán foglalkoztatott a téma.

Harmadik gyerkőc új pártól született.

Ő az első percben azt mondta, hogy bejön.Minden vizsgálaton ott volt, a védőnőhöz is járt velem.

Szóval van összehasonlítási alapom, utólag azt mondom, hogy ezerszer jobb úgy szülni, hogy bent van a párom. De ehhez olyan férfi és olyan kapcsolat kell.

Ő azt mondja minden apának át kéne ezt élni.Nagyon büszke rám, még jobban tisztel engem és a női nemet mint előtte.

Semmi hártrány nem származott belőle.Sőt!

Azt gondolom nagyon szoros kapcsolat, szerelem-szeretet kell ehhez.Szerintem erősíti a kapcsolatot.

Ahol a férfi megundorodik a nőtől, ott nem hiszem, hogy jó volt előtte a kapcsolat.

Az meg, hogy elájul egy csepp vértől...szedje össze magát, legyen tökös mert ott amit egy nőnek el kell viselnie, nem piskóta.