Kinek mennyire maradt meg a fájdalom?
Igazából csak kíváncsi vagyok. Nyilván mindenkinek más. Meg ugye van az a mondás, hogy amint kibújt már nem is emlékszel az egészre.
Itt most inkább a vajúdás részére gondolok, meg aki hüvelyi úton szült (én úgy szültem mimd 2x, ezért nem is tudom, hogy milyen lehet a császár).
Szóval az elsönél tényleg úgy volt, hogy kb abban a pillanatban el is felejtettem a 8 órányi szenvedést.
De a másodiknál. Igaz, hogy még csak 4 hete szültem. De az a fájdalom tuti megmarad örökre.
Nyilvál itt azért emlékeztem az elsőnél h na mi is vár majd rám ezért talán kissé jobban is féltem az egésztől.
Mind a kettő indítva lett túlhordás és az elsőnél már kevés magzatvíz miatt.
De az elsőnél csak egy órát volt bent az oxy és szép lassan erősödtek a fájások.
De a másodiknál. Végig bent volt, plusz burkot is repesztettek, hogy minél előbb meglegyen a baba. De az a fájdalom, alig kaptam levegőt, az ájulás kerülgetett már. Párom úgy ébresztgetett. Igaz, hogy rövidebb idő alatt meg volt. 4 óra alatt. De az nagyon kemény 4 óra volt. :(
Meg gátvédelem volt, aminek amúgy örülök, de ez miatt annyira feszített végig míg ki nem bújt.
Így ez még mindig nagyon él bennem.
És lehet szeretnék még gyereket. De ez miatt nem is tudom. Abár ki tudja 2-3 év mulva mi lesz.
De úgy tudtam most is h indítva lesz. Nagyon nem akart kibújni. Pedig beszélgettem vele. És azért félek, hogy a 3. Is így lesz, hogy indítva stb. :/
7 hónapja szültem, 14 óra vajúdással, elfolyt a magzatvíz otthon.
A vajúdás fájdalmára tisztán emlékszem, mert először enyhe, majd egyre erősödő menstruációs görcsöt éreztem. A kitolási szakasz fájdalma nincs meg, csak hogy azt hittem meghalok, ez a pokol és legyen már vége. Szeretnék kistestvért, de amiatt az utolsó 1 óra miatt már most félek kicsit a következő szüléstől.
Arra emlékszem, hogy pokoli volt a fájdalom, de hogy milyen, arra nem. Egy éve szültem.
Amúgy erről olvastam valamit, hogy ez a női agy (vagy test) sajátossága, hogy ne akadályozza a következő szülést, következő gyermek vállalását.
De talán jön majd olyan válaszoló, aki jbban tudja ezt, én csak fél szemmel pislogtam bele valahol, és fogalmam sincs igazából, így van-e.
Engem is indítottak. Burokrepesztéssel és folyamatosan ment az oxy. Azonnal erős, 2 perces fájásaim lettek. A vajúdás fájdalmára én már nem emlékszem, csak arra, hogy nem kaptam levegőt, és nem tudtam nyugton maradni a fájáscsúcsnál, kényszeresen mozognom kellett -persze fekve, mert felkelnem nem lehetett.
5 órán keresztül ment így, de nem tágultam semmit, így császár lett, de nem hatott jól a gerincérzéstelenítésem, így éreztem a fájdalmat annál is. Na, arra emlékszem! Azt hittem ottmaradok...
#3
Igen én se birtam nagyon egyhelyben maradni. De a ctg miatt azért muszáj voltam. Szerencsére az elsőnél kb azt csinálhattam amit akartam. Végig sétáltam az egészet.
Na meg az kimaradt, hogy mikor kibújt, és kiszedték a méhlepényt, bent maradt egy nagyobb darab. Az orvos alig tudta kiszedni. Meg mikor varrt össze lent, a sérüléseket. Adott vagy 3 érzéstelenítőt, de egyik se hatott.. úgyh kb anélkül varrt össze. :/ :(
Egyszer szultem. Huvelyi úton, oxival, repesztessel, gatmetszessel, varrassal, gyorsan. A vajudas nagyreszere nem igazan emlekszem, vagy fogalmazzunk ugy, annyira nem fajt, hogy mely nyomot hagyjon bennem.
Az utolso fel orara igen es a kitolasra.
Az brutalis volt, de en mar akkor ugy jöttem ki a szuloszobabol, hogy ennyi, ettol feltem? Szerencses vagyok tudom.(legalabbis ebbol a szempontból, masbol meg nagyon nem, pl rettenetes terhessegem volt, na arra, meg a sok vegigzokogott napra, viszont sajnos tisztán emlékszem)
Lassan jon a kisteso. Sokan mondjak, hogy rosszabb, mert mar tudjuk mi var rank. Kivancsi leszek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!