Van itt olyan, aki fogadott orvos és fogadott szülésznő nélkül szült (Magyarországon)? Mik a tapasztalataitok?

Egy éve szültem, budapesten a Szent Imre kórházban, gátvédelemmel.

Minden rendben volt, kedves, segítőkész és figyelmes volt mindegyik szülésznő aki foglalkozott velem (volt egy műszakváltás közben). Az orvos is pont annyit volt jelen amennyit kellett és nagyon jó hangulatban telt az egész idő, még nevettünk is. Szóval nekem szerencsére csak pozitív tapasztalatom van.

A szülésznők akikhez szerencsém volt nagyon aranyos "nénik" voltak, viszont orvost nem sokat láttam a 19 óra hossza alatt. Csak azért jött be 18 óra vajúdás után, hogy bekösse az oxit hogy történjen is végre valami. Nyilván ha van fogadott dokim nem tojják le a fejem, és lehet hogy pár órával korábban meggyorsítják a folyamatot, mivel erőm se volt akkorra, magamnál se voltam a fájások között.

Most úton a tesó, az a terv hogy lesz dokim és szülésznőm is, nem szeretném azt mégegyszer átélni.

Persze, hogy vagyunk így sokan 😊

Terhesgondozásra magánba jártam, viszont szülésre nem fogadtam fel. Ügyeletben szültem, semmi gond nem volt. Mindenki tette a dolgát, kedvesek voltak, segítettek. Ugyan az orvost nem sokat láttam, de ezt már fogadottról is hallottam. Amikor kellett jött. A 4 órás szülés alatt volt egy 20perc nst, egy néhányszor megnézte, hogy áll a tágulàs, majd szóltam, hogy márpedig én itt és most nekiállok nyomni, ekkor jöttek, ez volt még fél óra és ennyi. Egyszer bejött hozzánk, megkérdezte hogy vagyunk és kb azóta se láttam.

Legközelebb sem fogadok orvost.

Uzsokiban szültem, annyi "előnyöm" volt, (és erre most először gondoltam előnyként) hogy bent töltöttem az utolsó 3 hetet, így volt lehetőségem mindenkit legalább làtàsból ismerni. Végül csàszàr lett,a rezidens csinálta, aki szinte pont egy évvel azelőtt a missed.ab. miatt is operàlt. Nagyon kedves volt, minden nap ràmnézett míg bent voltunk. A szülésznők talàn egy kivétellel nagyon kedvesek és aranyosak voltak végig mindenkivel.

Egy dolog volt amit hàtrànyként éltem megy, hogy sok esetben fogalmam sem volt, hogy mivan, mi lesz, mikor, me

9# véletlenül elküldtem...

Szóval sokszor a nővéreket kérdezgetve tudtam meg dolgokat, a dokik hajlamosak voltak maguk közt eldönteni mi legyen, nekem még csak úgy félvàllról odavetették, hogy akkor holnap reggel császàr, de hogy mire készüljek, ki fog pl műteni,mi fog történni, azt pl a főnővértől kellett este szívhang hallgatàsnàl kifaggatnom.