Első babànâl, ha van szabad hely, nagyon meredek egyàgyas szobàt kèrni?

Én is ilyen szobába szerettem volna menni, de nem volt hely, így kettesbe kerültem. Első baba volt, totál tapasztalatlan voltam, és nagyon jól jött, hogy volt egy szobatársam, akitől elleshettem ezt-azt, mert neki már a második gyereke született meg.

Látogatókhoz amúgy sem lett volna energiám, elég volt velük egyszer találkozni, a férjem pedig minden nap bejött egy kis időre (kétágyasnál bemehetett a szobába), ennyi elég is volt, többet ott úgysem tudott volna mit csinálni (a baba nem volt fent túl sokat, minden más egyedül is ment). Jó volt még a társaság is, hogy este és sokszor éjszaka is tudtam kivel beszélni, illetve ha elmentem wc-re vagy fürdeni, addig a szobatársam figyelt a babámra, ugyanez fordítva is így volt.

Én első gyereknél egyáltalán nem bántam a szobatársat. Persze ha sokan lettek volna, az már más kérdés, de így kétágyasban nem volt gond. Másodjára már biztos az egyágyasra hajtanék, mivel annyira újat úgysem tudnak mutatni, és azért csak jó lenne nagyobb nyugalomban eltölteni azt a pár napot a babával együtt.

Első babámat császár után 12 órával már éjjel-nappal egyedül én láttam el.

Nem is voltak bennem kétségek ezzel kapcsolatban. Ha ott leszel, tudod majd mit kell tenned. Jön, ösztönösen.

Nyugodtan kérj egyágyast.

Én egy öt ágyasba kerültem a kisfiammal, de nem bántam egyáltalán, most se kérnék egy ágyast. Indított szülés volt, és végül császár lett, 5. napon lett csak tejem, addig végig sírt szegényem. Teljesen készen voltam. Nővérek nem értek rá, mert egy front miatt tele voltunk babákkal, ikrekkel. Ha nem lettek volna szobatársak, nem tudom mit csinálok. A párom nem sokat tudott volna segíteni.

Lassan itt az idő a kistesóval is, de meg sem fordult a fejemben az egy ágyas szoba.

Én is egy ágyas szobát kértem, pedig mégcsak fogni sem fogtam babát azelőtt egy pillanatra sem.

A párom velem is reggeltől-estig bent volt, szintén 0 tapasztalattal.

A nővérek mindent megmutattak, éjszaka pedig ha 'nem bírtam vele'jöttek és segítettek, normálisak voltak!

Én alapból nem vagyok barátkozós típus, úgyhogy rettegtem attól, hogy nem lesz szabad a vip szoba, de szerencsére mindkétszer mázlim volt!

Tapasztalatom szerint, hogy a nővérek milyenek és mennyire törődnek az emberrel, elég zsákbamacska. Függ ugye attól, hogy mennyire leterheltek az adott kórházban, az adott időszakban, de köztük is vannak elhivatottak meg olyanok is, akik csak át akarnak esni a munkanapon, sőt olyanok is, akik pokrócok, de értelmesek, meg olyanok is, akik nagyon lelkesen, de oltári hülyeségeket mondanak.

Én két- illetve háromágyasban voltam, a kétágyas VIP volt, de másik kórház nem fizetőse sokkal jobban volt felszerelve és kényelmesebb is volt. A kétágyasnál viszont még terhesen befektettek (hogy mindjárt szülök), aminek előnye az volt, hogy mire az enyém megszületett, már elfogyasztottam vagy 5 szobatársat és mindent tudtam :)