Ez ugye nem jelent majd szülés utáni depressziót?

Ne gondolkodj ezen elore.

A depresszio ( mindegy milyen), pedig egy betegseg, nem tudhatod elore, hogy kialakul- e vagy sem.

Es hidd el, nem a spontaniatas az ami hianyozni fog.

Hát nekem nem volt ilyen gondolatom a szülésig, mégis sírós lettem. (szendekosan nem irom h depis mert az enyém inkább baby blues volt/van)

Nekem az sem segített, hogy a tél közepén szültem és ebből kifolyólag sokszor korán sötét /hideg volt. Otthon voltam a babával, sokat sírt és én meg vele. (bár inkább úgy h ne lássa)

Bennem erős az anyai ösztön. Nem hagytam el magam, jó hát bőgtem mindenen, de komolyan meg a tampon reklámon is, hogy nekem miért nem jön meg... meg néha keményen idegbeteg vtam a faradtsagtol, de tartottam magam és szerencsere nekem a férjem és a családom is mellettem állt. Amikor már majd osszeestem a faradtsagtol mert eppen novekedesizett a fiam, párom kicsit jobban figyelt. Sokat segített és a mai napig is segit, segít a babaval ha pl. főzök vagy elmegy bevasarolni. (persze tudom ezek normálisan alap dolgok de sokaknal sajna nem)

Most már elmúlt fél éves. Én meg mindig kicsit pityergos vagyok. Vannak dolgaim. Nem bírok pl olvasni olyasmit ha valakinek vagy valaki babájabak baja lesz. Kiboritott múltkor h leverték a szomszéd házról a galambfeszket (mert azok a galamb gyerekei..! És igen.. Én is tudom h ez tulsok és kicsit mélyen érint bmely életforma anyasága, utólag én is szánalmasnak látom, hiszen én is rühellem a galambokat mert a gyerekszoba parkanyara szarnak, de az első gondolatom az h elvettek a gyerekeit ami azért na.. gáz így utólag belegondolva)

Azért javulok. Nem ciki ha kicsit érzékenyebb leszel. Az se ha nem. Legalább te atgondoltad h lehetsz. Én anno azt se..

Amúgy nem, nem jelent. De azért ne felejtsd el h a nők nagyobb része sírós mint aki nem és mindig állj meg a gyerek felett, számolj 10ig nézd milyen szép és boldog és ne törődj mással. Nekem ez bevalt

Nem csak a fáradtság meg a sok kérdőjel (miért sír, nincs-e baja, miért nem alszik eszik, miert így van a feje tartása a szeme a nemtom.. kb minden új) miatt néha én iszonyat kivoltam. El tudtam vna aludni séta kozben. Az sokat dobott rajtam mikor végre kimehettunk (én vagy két hónapot benn vtam a gyerekkel mert mire mehettünk vna jött az a nagyon hideg idő)

Tényleg óriási szerepe van apukanak meg a mamaknak

Szervezetek meg a kaját, neked majd jól kell enni a tej miatt. (én rendeltem első hónapban meg a két mama főzött) Maximálisan pihenj, ne törődj azzal ha szalad a lakás. A kisbabaddal az az első pár hét sokkal fontosabb (PÓTOLHATATLAN) mint idegelni magad h mennyi minden más lett... Ezen kívül nyilván majd kilepsz kicsit a komfortzonadbol is, de meghalalja magát a sok fáradozas.

Nem lesz más amugy. Hja amúgy én is terhesen is olyan vtam mint valami patak. ;) néha bogok a saját gyerekemen mert olyan cuki

En is ugyanilyen gondolatokkal kuzdok, par nap mulva mar babazunk, es egesz nap ilyen hulyesegek vannak a fejemben, mint a tiedben... hogy ezt mar nem lehet visszacsinalni, nincs kiut, vege a kettesben toltott idonek, stb,,..

mar olyan lehetetlen dolgokon is elsirom magam, hogy inkabb le sem irom... :)

Nyugtatni nem tudlak, fogalmam sincs mi lesz szules utan, ugyhogy en az elmult 1-1,5 hetes idoszakot “ szules elotti depresszionak” nevezem.

Szia!

Nekem ilyen gondolataim akkor lettek, mikor a második kisbabámat megszültem, és kitoltak szülés után az osztályra. Nekem már volt egy 4 éves kislányom is otthon és eszeveszettül hiányzott. Elkezdtem azon agyalni, amin te is, hogy vége a hármasban töltött időknek. És teszem hozzá, életem legszebb, legcsodálatosabb 4 éve volt így hármasban.

Annyival tudlak nyugtatni, hogy minden megszokás kérdése. Az elején biztosan nagyon furcsa lesz, és biztosan hiányozni fog a kettesben töltött idő, és persze a spontaneitás is, hiszen már mindent alaposan meg kell szervezni, de idővel annyira összenőttök, hogy ezek a dolgok eszedbe sem fognak jutni. :-)

Ne akard majd hogy minden ugyan olyan legyen mint a szülés, a terhességed előtt, minden megváltozik, de sokkal jobb lesz minden. Engedd majd magadnak egy kicsit meggyászolni a kettesben töltött időt, sírj ha sírnod kell, de hidd el, megfogjátok szokni ezt az új helyzetet is, és csodás lesz!

Jó babázást! :-)