Volt aki rettegett s szüléstől és utólag azt mondja hogy nem kellett volna? Annyira nem is volt rossz?

Az elsonel meg se fordult a fejembe, hogy felnem kellene. Nem is gondoltam a szulesre.

Na de most varom a tesot,igy hogy tudom mi var ram elegge bennem van a félsz. Nem azt mondom hogy rettegek, de nem szeretnem azt atelni megegyszer. (19 ora vajudas)

Az én orvosom(nő) úgy térdelte ki a fiam a hasamból. Leesett szívhang, foglalt műtő...

Ezt mindenki horrorként gondolja, amikor beszélek róla. De megélni nem volt annyira horror, mint amilyen döbbenetet látok másokon. Pedig nagyon alacsony a fájdalom küszöböm.

És a gátszakadásomon lett 4 varrat, de másnap már teljesen jól voltam. Ülni is tudtam, kicsit volt csak kellemetlen.

A fájdalom valóban brutális volt, de túléltem. Ez kellett ahhoz, hogy kint legyen a fiam. Jobban örültem volna, ha kiteleportál, de nem tette.

Én! :) Alapvetően jó a fájdalomtűrő képességem, de valamiért a szüléstől rettegtem. Kértem epidurált is, ami csak féloldalasan hatott, a kitolási fázisra meg már egyáltalán nem, de így is azt kell mondjam, hogy azon az oldalon, ahol mindent éreztem sem volt vészes. Erősebb menstruációs görcsök voltak, némi hányingerrel, de szerencsére hányás nem lett belőle. Oké, nem vajúdtam fél napig, nyilván az durvább lett volna. A kitolást éreztem durvábbnak, de addigra legalább elmúlt a hányingerem, na meg az nem görcsös fájdalom volt. Összességében a szülést követő 3 nap a kórházban sokkal rosszabb élményként maradt meg, mint a szülésem. Arra a mai napig kellemes érzésekkel gondolok vissza, na a 3 nap nem alvásra viszont kínzásként.

35N