Félsz a szüléstől, hiába a többedik?

Én nem konkréten félek, hanem inkább olyan érzésem van, hogy nincs hozzá kedvem, de ezt nem tudom jól megfogalmazni. Az egész olyan kényelmetlen volt, a sok nyúlkálás, meg a várakozás, az elváró tekintetek. Jó fájt persze, de a fájdalom érzést úgy is elfelejtem majd, de az jobban megmaradt bennem, hogy megláttam a vajúdóban a dokit és az járt a fejemben, hogy "ó ne megint fel fog nyúlni, mikor nincs elég bajom?!". Na meg a gátvarrás, az szinte rosszabb volt, mint a szülés. Aztán jöttek a kórházi napok, aludni lehetetlen, csecsemősök a sírásig szekáltak, hogy éhenhal a gyerek tápszer nélkül (pedig semmi gond nem volt, csak ez volt a vesszőparipa), enni alig tudtam, mert 15 perc múlva már elvitték a tányért... Ha nem félteném a babát a sárgaságtól én már aznap hazajönnék. Egyébként egyedül a babát féltem, csak vele legyen minden rendben.