Szülés után miért olyan sok a válás mostanság?

Plusz: a férfi rájön hogy nagy felelősség és nem alkalmas rá.

De tény amit 1. írt, iszonyú sok nő amint anya lesz, onnantól nem foglalkozik magával. "Mamifrizut" vágat (tarkóig érő festetlen haj), semmi smink, semmi csinos ruha mert minek az.

2 gyerekem van, tudom hogy fárasztó este 10-es altatás után lemenni futni / edzeni vagy hajat festeni, de csinálom mert szeretnél csinos lenni anélkül hogy a gyerektől vennék el időt.

Szerintem azért, mert senki nincs valójában felkészüve arra, hogy mennyi plusz munka egy kisbaba. Meg a kommunikáció hiánya. Szép képek alvó angyalkákról, közösen eldöntik hogy jöjjön nekik is egy, közben apa úgy gondolja, hogy mindent ráhagy majd az asszonyra, max 10 percet babázik naponta, az anya úgy gondolja, hogy a férje majd rengeteget fog neki segíteni... ezt megtetézed kialvatlansággal, az emiatti ingerültséggel, az érzéssel, mikor hullafáradtan enni nem volt időd egész nap, hogy a gyerek meg a háztartás “le legyen rendezve” és akkor hazajön a ház ura, aki sminket meg szexet vár el tőled...

Van egy közeli ismerősünk, az azt csinálja a gyerek párhónapos kora óta, hogy délelőtt csak húzza az időt a munkahelyén, aztán kimegy ebédelni, és végül kora délután áll neki dolgozni. Ekkor persze este sokáig tart, mire végez, de direkt így alakítja, hogy otthon ne kelljen semmit csinálnia, hiszen szegény 21-22 körül esik haza, reggel 8-9 felé indul, ki szólhat bármit? Szerinted az ő feleségének az a legnagyobb gondja, hogy kipingálva fogadja őt este? Vagy naponta ordít, hogy se túlórapénz, se otthoni segítség, se férjként, se apaként nem lehet rá számítani? És mennyi kedve dugni vele, miután szó szerint semmi segítséget nem kap tőle? Azért ez nem ilyen egyszerű, hogy “mert a henye nő nem csini az urának”.

En nem allok a ferfiak mellett, es nem vagyok az anyak ellen egyaltalan, de magambol tudom, hogy en kiallhatatlan voltam szules utan. Nem tudom, hogy a hormonok miatt, vagy nem, de kellett egy kis ido, hogy eszhezterjek. Utaltam is magam, mert +13 kiloval nem konnyu elfogadni magad, ha elotte sem voltal nadszal, fogyozni nem akartam, fozni nem volt erom, szoptattam, edzesrol nem is beszelve. Sminkelni nekem se volt kedvem, nem vettem az uj meretemben sok ruhat, mert mindig tudtam, hogy egyszer visszafogyok, ugyhogy minek koltsek ekkora meretben sokra... de utaltam magam, az teny.

Mikor lefogytam kicsit (meg van rajtam par kg) es a regi meretem vagyok, azota imadom vasarolni, sminkelni, jol erzem magam, jobb kedvem van, a parommal is turelmesebb vagyok sokkal. Hat majdnem rament a hazassagom, de szerencsere a ferjemnek tobb esze volt, mint nekem, es megvarta, ameddig eszhez terek, de azokat a ferfiakat is megertem, akik elmenekulnek ez elol. Ok nem ertik meg, hogy milyen szules utan lenni, es kivulallo szemmel en is egy lusta duci tehennek tuntem, aki fel se oltozott sokszor, meg se fesulkodott, rendbe se tette magat, nem is fozott, csak otthon volt, es megis el voltam hanyagolva.

Tobbretu a dolog

- raeroltettek a gyereket a pasira

- szules utan es mar esetleg terhesseg alatt is csokken kicsit vagy drasztikusan a szex

- kialvatlansag miatti feszultseg

- akarva-akaratlanul is a legtobb figyelmet a baba kapja, igy konnyu az eltavolodas ha nem figyelnek. Meg is tortenik csak mas mertekben

- nincs nagyon ido kettesben lenni ez meg tovabb noveli a tavolsagot

-kommunikacio hianya es nem megfelelo volta

Ezek boven elegek hogy valas legyen a vege. Sajnos. Nagyon tudatosnak kell lenni hogy amennyire lehet meg az elejen tegyenek a kapcsolatert is es egymasert is. Ne csak daralja oket a hetkoznap es csak azt veszik eszre hogy mar semmi nincs kozottuk, hanem folyamatosan tudatositani kell es muszaj beiktatni a kettes programokat is, beszelgetni, az apuka segitsen a babanal mert akkor van kozos ugymond tema is mert anyukanak kb csak a gyerek az. Plusz a kozos munka osszehoz.

Mert nem kommunikálnak egymással a párok, azért. Ez sok itt leírt példában is látszik. Elhatározzák, hogy legyen gyerek, apuka azt hiszi, neki úgyis napi 10 perc csak, anya majd intézi, anya meg azt hiszi, apa aktívan segít. Hát baxus, nem hinni kell, hanem MEGBESZÉLNI. Akkor lehet, hogy tudni fogják, a másiknak mik az elképzelései, és hogy ez nekik megfelel-e. Akkor ott van, hogy anya szülés után lehet megroppan kicsit, fáradt, nyűgös, hormonok, türelmetlen, nemszexi stb. Ahelyett, hogy apuka magában fortyogna, hogy milyen hülye pitsa lett a felesége, anyuka meg magában fortyogna, hogy a férje egy bunkó, aki nem érti meg, ismét kommunikálni kéne. Nem ordítva, egymás fejéhez végva a hetek, hónapok alatt felgyűlt sérelmeket, hanem folyamatosan és normálisan.

Nekünk is van gyerekünk, most szeretnénk még egyet. Mi nem távolodtunk el egymástól, de nem azért, mert olyan marha ügyesek vagyunk, hogy mindenre volt időnk, meg eszik-alszik baba volt a lányunk (nem volt az). Hanem azért, mert kommunikáltunk. Gyerekvállalás előtt már egy csomót beszéltünk arról, hogy képzeljük a családos életet, senkit nem ért meglepi, a férjem pont azt adta, amit "ígért", én is annyit "vártam el", amennyit előre mondtam. Beszéltünk arról terhesen, hogy lehet hülye leszek a hormonoktól átmenetileg, nem lettem, de nem lepte volna meg a férjemet, nem nézett volna értetlenül, hogy most mi van. Beszéltünk róla, hogy szoptatás stb. miatt kisebb a libidóm, nem miatta van, de próbálkozzunk, majd lesz jobb, ez ilyen időszak. Megértette. Azt is, hogy most a gyerek az első, mellesleg mivel az ő gyereke is, neki is ő volt az első. Bármi felmerült, azonnal megbeszéltük, senki nem duzzogott magában, mert nem akarta vagy nem merte felhozni a témát.

Szóval sokkal jobb és élénkebb kommunikáció kéne szerintem a párkapcsolatokban. Nem állítom, hogy ez mindenre megoldás, de a gondok nagy részére igen. Csak sokszor értetlenség van a férfiak részéről, mert ők nem értik, mi zajlik a nőkben ilyenkor. Türelmetlenek, puffognak. A nők is, mert ők meg úgy érzik, a férfi nem segít, nem ért meg stb. Ha pedig 1-2 évig megy ez egyfolytában, az szépen tönkre is vágja a kapcsolatot.

Szerintem nem csak a szüléssel kapcsolható össze , alapból nagyon sok a válás.

Már nincsenek meg a régi értékek, hogy örök hűséget és társat választasz, sokan úgy mennek már oltár elé ha nem válik be max elválok.

Régen a nők sokkal többet elnéztek a férfiaknak, alárendeltebb szerepbe voltak, míg manapság hogy egyenjogúak lettek a férfiakkal nem tűrnek el ilyet hogy megcsalás,pofon, lerészegedés, ami persze normális, de nagyanyáink idejében míg ők otthon várták a férjüket munka után, kiszolgálták vacsorával és onnéttól kuss a neve az asszonnynak. Ha Józsi elment kocsmázni,nőzni teljesen rendben volt, nem rohant válni Bözsi néni, mert az ura a parancsolója és a kenyérhozó a családban.

Aztán anyáink idejében ,60 -as évektől felfele már belecsöppenve 80-as 90-es évekbe ez megváltozott mire felnőttek anyáink-apáink mára meg már teljesen Y-Z generáció van, ami annyit tesz a nőknek is és a férfiaknak is egyenlőre jogaik vannak, mindkettő kenyérkereső, rengeteg a karrierista nő, előbb érik el az életcélúkat, utána a családalapítás.

Ami megváltozott ez miatt annyi hogy míg a problémákat próbálták régen megoldani,megbeszélni, többet tűrtek a házastársak egymásnak, ma már az ember inkább elválnak,

Hogy melyik jobb az szerintem mindenki maga döntse el, de nem kötném 100%-ba a szülés miatt a válásokat, rengeteg gyerek nélküli házaspár is elválik, ha jó egy kapcsolat/házasság, gyerek csak még mélyebbé és szorosabbá fűzi azt.