Az anya megteheti, szülés előtt írásban is rögzítve, hogy addig semmilyen gyógyszert nem adhatnak be neki, amíg ő vagy a magzat nincs életveszélyben?

Persze, kapsz egy papirt, amin nyilatkoznod kell(amikor bemész szülni) na most akkor ki olvassa el az egész paksamétát amikor fájásai vannak...

Fogadj természetesség párti orvost/szülésznőt, és így elkérheted hamarabb ezeket a papirokat, elolvashatod otthon a kockázatokat(fel van tuntetve a papiron)

Én is visszautasítottam mindent, mert hallottam mar par szülést addigra, es mindenkinek horror volt oxi utan. Nekem igy okes volt, de volt harc azert.

Az a baj, hogy ha már komoly "veszély van" akkor már hiába adnak gyógyszert.

Persze lehet "hagyni" egy kismamát napokig vajúdni hagyni, mert ő "természetesen" akar szülni, de lehet, hogy már csak arra eszmél mindenki, hogy szegény nőnek már annyi ereje sincs, hogy oxitocinnal sikerüljön a dolog, és akkor már hiába adnak be bármit. (közben meg a baba esetleg szenved a szülőcsatornában oxigénhiányos lesz stb.) És máris veszélyhelyzet van, és kényszercsászár...

Az orvosok szülészek évek óta csinálják ezt, látnak esetleg jósló jeleket, amik már akkor bajt jeleznek mikor az anyuka még nem érzi/látja azt. (nem tágul a nő, fájás gyenge stb.) Ilyen esetben felülbírálni egy orvost szerintem butaság és valahol önzés is. (csak azért mert ő "ragaszkodik" a természetes szüléshez)

Ha ilyen kérés van azt esetleg meg lehet csinálni, hogy a fogadott orvosnak és a szülésznek megmondani, hogy ha lehet az anyuka természetesen szeretne szülni, de ha ők úgy látják (már az elején) h nem fog menni gyógyszeres beavatkozás nélkül hinni kell nekik.

Én már most 14 hetesen tudom, h nem szülhetek természetes úton. Nem azért mert nem szeretnék, mert jó lenne, de több korábbi alhasi műtéti heg, és szemműtét miatt egyszerűen nem engednek bele. (nagy a retinaleválás esélye) Nem mondom, hogy örülök neki, de egy szülésnél nem az én "vágyaimnak" kell a legfontosabbnak lenni hanem, hogy mindenki biztonságban legyen. Mert már ketten vagyunk. :S

Nem mondom, hogy nem létezik olyan, hogy a szülész vagy a szülésznő kényelmére gyorsítanak a dolgokon, vagy azért akkor indítják be a szülést, amikor, mert épp az az időpont alkalmas az orvosnak. Ilyen szempontból van veszélye az orvosfogadásnak is...egy ügyeletes doki jó eséllyel nem fogja csak azért beindítani a szülésed, mert most épp ő a ügyeletes, vagy nem fog csak azért Oxytocint bekötni, hogy gyorsabban menjen a dolog.

És ahogy már írták: ha a magzat élete veszélyben van, akkor nem Oxyt meg gyógyszerekt adnak, hanem visznek a műtőbe, vagy ha az már nem lehetséges, akkor jön a vákuum.

Az Oxytocin szülés során nem az életveszély elhárítására van, hanem MEGELŐZÉSÉRE. Ilyen téren pedig elég nehéz meghúzni a határt.

Ugyanis nem láthatod előre, hogy mi fog történni.

Mondjuk megrepesztik a magzatburkot és látják, hogy tiszta meconiumos (kakis) a víz, ami arra utal, hogy a magzat már kevéssé érzi jól magát a helyén, minél gyorsabban meg kellene születnie. Itt, ha a CTG jó, nincs közvetlen életveszély. De ha nem adnak Oxytocint és nem gyorsítják fel a szülést, akkor a későbbiekben lehet, mert a gyerek letüdőzheti a meconiumos vizet, amibe aztán később bele is halhat.

Vagy mondjuk totál fájásgyenge valaki, vajúdik 12 órája. Nincs közvetlen életveszély, hogy be kelljen kötni az Oxyt, de ha nem teszik meg, akkor marhára kifárad a méh a hosszú vajúdás miatt, szülés után meg olyan atóniás vérzése lehet az illetőnek, hogy esetleg ki kell venni a méhét vagy belehal.

Szóval akkor hol húzod meg a határt a veszélyes és nem veszélyes között?

A burokrepesztés meg nem csak annyira jó, hogy gyorsítja a szülést. Elég sok információval szolgál az, hogy milyen színű a magzatvíz. Ha kicsit kakis, akkor igen is indokolt a szülés gyorsítása a magzat érdekében, ha meg nagyon durván kakis, az még a császárnak is indikációja lehet akár.

Egyébként azt én sem pártolom, mikor csak hozzák az infúziót és kész, mindent el lehet pár szóban értelmesen mondani a vajúdónak. De felülbírálni az orvos döntéseit nem feltétlen jó megoldás.