Pánikbeteg vagyok és ha nem szülhetek császárral nem is kell gyerek. Hogy megy ez?

"Akkor nem is kell gyerek..."

"Ott ölném meg magam.."

Inkább más komoly bajod van, kérlek inkább menj pszichiáterhez szülés helyett. És nem bántásból irom.

Bocs, véletlenül elküldtem.

Tehát szerinted jobb egy 20 centis vágás, mint 2 centi, és jobb 4-6 napig kínlódni, mint 4-6 órát.

A császár nem fáj.

Mármint a vágás.

De onnan aztán csőstől jön az áldás! Onnan fogod tudni, hogy múlik az érzéstelenítő, hogy görcsölsz, mint állat. Utána is napokig. Ugyanis a méhednek muszáj visszahúzódni. Pisilni is egy óra alatt jutsz ki. Minden mozdulat fáj. Ugyanis derékban ketté vagy vágva.

Még otthon is minden nap szúrod magad véralvadásgátlóval.

Soroljam még?

Nem tudom, ki mondta azt neked, hogy a császár könnyebb, de jól átvert. Ez is olyan, mint a vajúdás: lehet, hogy mákod lesz és meg se kottyan. Vagy szívás...

Kerdező, ezt a kérdést én is írhattam volna! Egyszerűen rettegek a természetes szüléstől, nem akarok szakadni, kitenni a gyereket annak a veszélynek, hogy elakad, oxigénhiányos lesz, vagy ki kell könyökölni belőlem. Szóval tökéletesen megértelek! Én azt javaslom, mindenképpen keress olyan orvost, aki "szívesen" csinál programcsászárt. Biztos fizetős történet lesz, de ez van sajnos. Esetleg pazichológus/pszichiáter talán tud adni javaslatot császárra, ha más indikáció nincs. És igen, fáj a császár is, meg lehet hogy van aki nem szakad szét és másnap már kertet ás, de te tudod mi a jó neked. Komoly fejlődéstani jelentősége pedig nincs annak, hogy hogyan születik a gyereked, nyilván nem kockázatmentes, de a természetes szülés sem az. Én is mindent el fogok követni, hogy császárral szüljek -vagy sehogy-, bár mi még nem akarunk most gyereket. Természetesen ezektől a mamasaurusoktól megkapod a magadét, és a szemükben automatikusan sz*ranya leszel, de hidd el, ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen lesz a babád és milyen lesz a viszonyotok. Sógornőm császárral szült (szívproblémák miatt), nem volt teje sem, ennek ellenére egy okos, egészséges, kiegyensúlyozott kisfia van (3 éves). Húgom 3 évig szoptatott, természetesen szült: a gyereket dévényre kellett hordani, a 4 éve alatt 2x volt súlyos hasmenés miatti kiszáradással kórházban, egy hisztis kis dög, elviselhetetlen, mindez azért mert tesóm önfejű, nehezíti az életét a szuperanyuság jegyében, ennek hála állandóan fáradt és idegbeteg állat módjára ordít a gyerekkel.... Nyilván megvan az ellenpélda is, ebből csak azt akartam kihozni, hogy ne félj a saját kényelmed érdekében dönteni -nyilván ésszerű keretek között figyelembe véve a gyereket-, ha te attól leszel kiegyensúlyozott kismama. Ezeken a mániákus "agyerekérdekémenkínlódok" anyukákat meg kerülni nagyívben.

Ettől függetlenül csak akkor vállald be a babát, amikor már komolyan vágysz rá. :)

A lényeg, hogy találj olyan orvost, aki megért, és megbízol benne.

30/N

Én pánikbeteg voltam már 5 éve amikor teherbe estem. Jártam kezelèsre szepen megtanultam kezelni a betegséget.

Terhesség alatt nem is volt mar semmi bajom. A szülésem termèszetes volt. Sajnos elakadt. Rosszul fordult be es már nemtudtan megcsaszarozni. Egy orvos rajtam úllve könyökölt, alulról vákumoztak. Repedtem, szakadtam. Hála ègnek a fiamnak semmi baja. Egyszer sem pánikoltam szülés alatt. Hasfajos,rossz alvo csecsemő volt. Sosem panioltam felette. Egyszer jött rám egy majdnem pánikroham de 2 nap alatt sikerült leküzdenem. Az anyaság sokkal erősebb érzés, mint a pánik.

Lehet dobálozni aki nem volt pánikbeteg sosem tudta mennyire nehèz. Kérdező a szülés mindkét módja nehéz. Valakinek kevésbé. Nem kell félni a természetes szüléstől.