Van itt olyan, aki inkább szégyellőség, megalázódás miatt félt a terhességtől?

Nem mondom azt, hogy nem gondoltam ezekre is előzetesen, meg ne zavart volna a dolog sokszor. De én speciel a fájdalomtól sokkal-sokkal jobban féltem. Meg attól, hogy nem fogom bírni: elájulok, feladom szülés közben, ilyesmi.

Egyébként az általad felsoroltak ellen azért lehet tenni valamelyest. Ha a bekakilástól ennyire tartasz például, akkor a beöntést a vajúdás során mindenképpen ajánlom. Meg azért az sem igaz, hogy boldog-boldogtalan bejárkál a szülőszobába. Idegenek (pl. orvostanhallgatók) végképp nem nézelődhetnek, ha nem egyezel bele, de ha közlöd egyértelműen, hogy te nem szeretnéd, akkor még az orvos is csak a minimálisan szükséges ideig marad bent, egyébként kettesben lehetsz végig a szülésznővel. Ha komplikáció van, akkor persze elkerülhetetlen, hogy jöjjenek mások is, de hidd el, akkor már nem fog érdekelni téged sem, mert attól a ponttól kezdve konkrétan az életedet mentik.

Aki nagyon akar gyereket, annak nem ez lesz a kizáró ok!

Aki mezen agyal, az még nem érett meg a gyerekvállalásra.

Ezek a dolgok szerintem mindenkit zavarnak valamilyen szinten.

Én 3 gyereket szültem, én is szégyellős vagyok, én is féltem ettől.De ennek ellenére megpróbáltam túltenni magam rajta, hogy ne aggódjam agyon magam.

Valahogy amikor jöttek a fájások, elkezdődött a szülés, már olyan mindegy volt, akkor már elmúlt ez az érzés, csak a születendő gyerekemre gondoltam, meg hogy ne legyen baj, hogy egészséges legyen.

Mi nők is tehetünk kicsit azért, hogy ne legyenek ilyen állapotok, ha szólunk miatta, és nem hagyjuk magunkat így kiteregetni.

Én kisvárosban élek, azért itt az orvosok jobban vigyáznak , legalábbis mindenki be van takarva szülés közben, csak a végén nincs, de akkor senki nem járkál be.