Főleg fiatal anyukákat (18-25) kérdeznék, de mindenki véleménye érdekel. Baba születése után változott bármi is köztetek a párotokkal? Akár rossz akár jó irányba. Esetleg nem tervezett pici esetében?

Az első néhány hónapban rossz irányba. A férjem sokat dolgozott, egyedül voltam a kicsivel, aki nem volt hajlandó éjszaka aludni. Ki voltam merülve, a férjem is fáradt volt. Sokat veszekedtünk, magányos voltam. Nehéz időszak volt az első 3-4 hónap, de átvészeltük. A probléma abból is adódott, hogy tizenéves korom óta együtt voltunk, ő 3 évvel idősebb tőlem. Mindig együtt voltunk, össze voltunk nőve és nekem volt ez az időszak nehezebb, mert én úgy éltem meg, mint ahogyan a férfiak szokták. A kevés szabadidejét a babával töltötte, nem voltunk kettesben. Igen, tudom ez fura kijelentés, de azt hiszem féltékeny voltam a saját gyerekemre, pedig imádom! Aztán ahogy nőtt a kis törpénk minden helyrejött magától. A férjem kivette a részét a gyereknevelésből, közös programokat csináltunk kettesben és hármasban is. Igazi családdá kovácsolódtunk. Szetetnénk egy kistesót 1-2 év múlva, remélem kicsit lazábban fogom kezelni, hogy bővül a család és ismét egy picurkához kell igazítani az életünket. Mára a férjemmel teljes mértékben egyetertünk mindenben, szeretjük és támogatjuk egymást és mindent megteszünk, hogy érzelmileg és anyagilag is minden tőlünk telhetőt megadjunk a kisfiunknak.

1.5 éves a gyerekünk, 23 évesen szültem

20 evesen szultem, o 22 volt. Megvaltozott nagyon.

A baba szuletese utani elso fel ev alomszeru volt, komolyan olyan boldog meg sose voltam.

Nem akkor koltoztunk ossze, mar masfel eve egyutt laktunk, amikor jott a baba.

Viszont fel evvel a baba szuletese utan megvaltozott minden. Rendszeresen bent maradt a barataival munka utan dumalni, ami meg oke is lett volna, csak soha nem irt egy sms-t sem, hogy kesobb jon. Pedig csak ennyit kertem tole.

Amikor velem van itthon, akkor persze egesz vegig a telojat nyomkodja, de mikor a haverjaival van, akkor eszebe se jut egy smst leirni.

Nincs senkije, ismerem a munkatarsait. Egyszeruen csak gondolom rajott, hogy neki a haverozas valo meg. Pedig mikor megtudtuk, hogy terhes vagyok (nem tervezett), akkor o orult, es egy percig sem fordult meg az abortusz a fejeben.

A lanyunkat imadja, mindent megad neki, latszik rajta az imadat, szivesen jon velunk parkba, jatszohazba stb a szabadnapjain. Soha nem tolti massal azt az idot, amit a lanyukkal tolthetne. Keso estig szokott dolgozni (9-10), es akkor mar alszik a lanyunk, azert maaad bent nyugodtan dumalni.

Viszont most olyan sz@r az egesz kapcsolata kettonknek, hogy honap vegen kulon koltozunk.

Nagyon gyonyoru 3,5 evunk volt egyutt alapjaba veve. Szerinte csak egy kis ido kell nekunk, es ujra egyutt leszunk... szerintem meg mar menthetetlen, mert tobb, mint egy eve csinalja ezt, hogy nem jon haza idoben es nem szol rola.

Neki koran volt a baba. Hiaba imadja feltetel nelkul, es hiaba ad meg neki mindent, amit csak lehet, attol meg nem nott fel az apasaghoz. Es erre rament a kapcsolatunk.

De nem banom, mert a lanyunkat imadom en is termeszetesen, o nekem az elso. Azt banom, hogy az apja nem tudja addig ertekelni, hogy mije van, ameddig el nem vesziti.

Mert majd ha megunta a haverozast es hazamegy az ures lakasra, akkor tudom, hogy meg fogja banni, de mar keso lesz.

12.-ik. Üzenem a párodnak, hogy húzza a f***ra a haverokat!!! Milyen apa az ilyen? Sose értettem! Mikor párom 22 évesen terhes lett én 26 voltam. 17 volt ő mikor megismertem, és azóta együtt vagyunk. Akkor én 21 voltam és buli buli hátán, egyik nagy szenvedélyem a horgászat, heti több este volt, de mikor jött az összeköltözés, csökkentettem a horgászatot a bulik pedig végleg elmaradtak a haverokkal együtt. Mikor megszületett a kislányunk nekem akkor lett értelme az életemnek, nem mintha addig nem lettem volna boldog. Páromtól előtte minden szülinapomra azt kaptam, hogy kiváltotta az éves horgászengedélyt nekem. Szülinapomkor azt mondtam neki, hogy az engedély árából menjünk el és vásároljunk a kicsinek és neki valami szépet. Ezt kértem szülinapomra. Mióta apa vagyok a peca cuccom a padláson áll, és nem azért mert én feláldoztam a családomért a hobbim, hanem azért mert ha van szabadidőm akkor azt velük AKAROM tölteni, így nem volt mit feláldozni. Sose értettem az olyan férfiakat akik eljárnak haverokkal beszélgetni, meg kocsmázni úgy hogy otthon a család várja őt. Ezeket szerintem egy férfi hagyja a nyugdíjas éveire mikor majd a kocsma egyik sarkára beülve egy régi haverral nyugodtan iszogathatunk, úgy hogy tudjuk az asszony otthon nézi a sorozatát, a gyerekeink meg élik a boldog mindennapjait amihez mi mindent megtettünk hogy megvalósuljon, amikor tudtunk tenni érte, és ez az idő a születésétől indul szerintem. Szóval kitartást, és sajnálom, hogy mellényúltál férfi téren, de azt sajnálom a legjobban, hogy erre csak gyerek születés után jöttél rá.

Egy 28 éves apuka.