Vajúdás alatt mivel foglaltátok le magatokat?

A vajúdással "foglaltam le" magam. Nagyon gyorsan telt az idő, burokrepedéssel indult, egyből voltak fájások, gyorsan összefüggővé váltak. 5 órától vajúdtam, 11-kor toltak be a szülőszobára, 2 óra kitolási szakasz után lett meg a baba végbélig repedve.

Az első szüésemnél 17 órát vajúdtam. Reggel 8 körül kezdődött, akkor még ritka és rendszertelen fájásokkal, dél körül azért felhívtam a dokit, tudjon róla, hogy szülni fogok, megkérdeztem mikor menjek be (normál körülményk között nyilván). Még sétálni is elmentünk, délutánra erősödött azért, emlékszem,akkor még ment valamelyik adón estefele a Vágó féle legyen ön is milliomos, akkor azért már szorítottam a fotel karfát erősen. Zuhanyoztam ecetera, közel volt a kórház is, nem rohantam be, tudtam, ott rosszabb lenne. Kálvin térnél laktam és a Szent Istvánban szültem, ha helyzet van is beértünk volna seperc alatt kocsival. Végül éjfél előtt mentem be, akkor már 5 perces fájásokkal. Burkot repesztett a szülésznő, no utána azért kinlódtam erősen, előtte sem volt fáklyásmenet, de nekem extrém magas a fájdalom-küszöböm szerencsére. Ezután viszonylag gyorsan meglett a gyerek, az orvosom épp hogy beért, mondta is, hogy sok dolga nem volt velem. 3/4 2-re megszültem, szerintem a doki előtte 25 perccel ért be. A kórházban nagyon már semmit sem csináltam, lévén a szülésig 2 óra sem telt el bent és akkor már ténylegesen a falat kapartam és túlélésre játszottam.

Az elején, amikor szabályosan 20 percenként jöttek, próbáltam aludni, pihenni. Utána beszélgettem, és próbáltam túlélni.

Nem feltétlenül tart olyan sokáig. Első babás vagyok, 7 hete szültem és a szülés onnantól kezdve, hogy elfolyt a magzatvíz addig, hogy megszületett, kb. 7 óra volt. Az elején két fájás között még beszélgettem a párommal, aztán még volt erőm a megfelelő légzésre koncentrálni, végül pedig már csak arra, hogy túléljem valahogy :D De így visszagondolva valójában megszépült ez az egész. :) Emlékszem, hogy milyen nehéz volt, de már nem érzem át.