Leírnátok az apás szüléses történeteteket? Jobb, hogy ő is bennt volt? Miben segített? Hogy reagált a pici kibújásakor?

Szia!

Nálunk úgy alakult, hogy a kiírt napon mentünk rutinvizsgálatra és úgy megvizsgálta a méhszájamat, hogy beindult a szülés. Gondolom nem véletlenül... Auchanból mentünk, semmi nem volt nálunk, férjem indult haza a cuccokért, engem vittek a szülőszobára. Ő így tudta meg végül is hogy kijöttem a vizsgálóból és mondtam hogy maradunk:)Majdnem kiesett a másodikról, úgy megijedt:)

A szülésem elég nehéz volt, nem emlékszem egy idő után semmire, ő rá sem. Tehát nekem teljesen mindegy hogy ott volt e vagy nem, ha lesz még egy inkább egyedül lennék. Ne lásson így.

Amikor kibújt, engem letakartak, behívták őt, és csak sírtunk. Már hárman!A baba hasamon volt, úgy szorítottam szegényt, majd eltörtem:)Fényképet is a doki csinált, annyira más dimenzióba kerültünk:)

jaj, ezek annyira szép történetek, bocs hogy belekontárkodom a kérdésedbe :-) szinte már már könnyes a szemem. mi szeptemberre várjuk az első picinket és szeretném ha bent lenne velem a párom. félek én is nagyon fogok sírni ha majd végre magamhoz ölelhetem a kislányunkat!

midnekinek gratula.

kedves kérdező, kismam vagy?

szia!

Én 10 napot túlhordtam így az utolsó 6 nap kórházban telt 4660 grammra mérték és 60 centi felettire saccolták. Utolsó estémen mondták hogy lehet másnap indítják a szülést. kora reggel 7kor megvizsgált az osztályvezető és azt mondta hogy nem húzhatjuk tovább mert ez már veszélyes a fiamra nézve, irány a szülőszoba és kezdik a szülés indítást. Jajj mondom csak a telómért had menjek el. írtam az smst páromnak hogy induljon mert kezdik!!! az meg azt se tudta mi kezdődik de írt hogy 20 perc és bent van. Írtam neki hogy a szülőszobára jöjjön mert ott vagyok na akkor kapott sokkot. délután 2kor esett le a tágító ballon (2 ujjnyi voltam) 3 kor burkot repesztett a fogadott orvosom este 5 kor szűkült a méhszáj akkor már csak szűk 2 ujjnyi voltam bekötötték az oxitocyn infúziót ami alatt olyan fájásaim lettek hogy meg akartam őrülni. Párom végig ott volt szorítottam a kezét bíztatott hogy végig csináljuk jól csinálom jól bírom már mindjárt fogjuk a babánkat. Este 10kor emeltek az adagomon (még mindig szűk 2 ujj) akkor már sírtam mert veszettül fájt mindenem de hang nélkül tűrtem érdekes volt hogy amikor állhattam nekem semmi nem fájt. háromnegyed 12kor vizsgált meg a dokim párom szólt neki hogy szerinte valami nem stimmel velünk és mondta hogy nem fér be a szülőcsatornába és azért fáj mert a csontot töri a feje. Azonnali műtét. Na ott megbántam hogy velem volt mert csórit mintha leforrázták volna. Éjfélkor vittek be elköszöntünk adott egy csókot 0 óra 18kor megszületett a fiam meg sem mutatták csak szaladtak vele mert 2 szer a lábán és 1szer a nyakán volt a köldökzsinór és engem csak 1 után hoztak ki mert sok vért veszítettem rosszul reagáltam valamire de azt nem értettem hogy mire és már szíjjaztak is le mert úgy remegtem. Ha tudtam volna hogy így alakul akkor biztos a kórház közelébe nem engedem őt.Amikor kitoltak a műtőből akkor csak nézett azt mondta ha nem látta volna hogy engem visznek be nem ismert volna meg. Az örzőben már hárman voltunk és folyamatosan kérdezte hogy jól vagyok e és mi van velem mert úgy remegek. Szólt az orvosnak és hoztak valamit gondolom nyugtatót mert egyből álmos lettem de a remegés olyan fázásba ment át mintha a déli sarkon állnék pucéran. Úgyhogy én így bánom mert reggel mondták hogy páromat nem bírták elvinni a műtő elöl és úgy remegett hogy majdnem összeesett vittek neki egy széket mert olyan fehér volt hogy állítólag világított. Azt tudom hogy a következő babánk automatikusan császár lesz így nem is akarom hogy bent legyen a kórházban. Így megbántam de ha természetes szülés lett volna biztos a biztatásával mindennel a jelenléte is segített volna.

Szia,

nekem otthon indultak meg a fájások délután, éjjel mentünk be a kórházba.

A férjem nagyon édes volt, 2 percenként kérdezgette, hogy mikor megyünk már a kórházba, kérek-e vizet vagy enni vagy valami.

Aztán amikor beértünk a kórházba és megvizsgáltak, apát hazaküldték, hogy majd reggel lesz ebből bármi is.

Így is lett. Reggel hívtam, hogy jöhet, mert lassan meglesz a baba.

Bent volt végig, nagyon kedves volt, igyekezett nem útban lenni, de folyamatosan beszélt hozzám. a kitolási szakasznál már nem bírta tovább, kiment. De ahogy kibújt a lányom, visszahívták és ő vágta el a köldökzsinórt.

Aztán amikor a hasamra tették a picurt, egyenesen az apja szemébe nézett....ő meg persze rögtön elolvadt.

Utólag elmondta, hogy rosszabbra számított és nem zavarta a vér meg az egyebek látványa. Csak azt sajnálja, hogy nem bírta tovább a szenvedésemet nézni, és a kibújásnál nem volt jelen.

Én azt mondom, hogy nincs annál jobb, ha az ember párja ott van velünk ebben a fontos és nehéz időszakban.:)