Normális hogy így félek a szüléstől?

Szerintem teljesen normális, hogy ilyenk kérdések foglalkoztatnak. Úgy gondolom nem te vagy az egyedüli, akinek mindez megfordult a fejében. A magam részéről szintén feltettem magamnak a kérdéseket és mér 3 hete tudom rá a választ is :)

1) Tényleg nagyon fáj, de ki lehet bírni. A 3-1 perces fájások rosszak, a többi bírható, nekem a tolófájás gátmetszés varrás, nem fájt.

2) A baba nem mindíg sír fel, nem úgy megy mint a filmekben:) Amikor már majdnem kinn volt a picur jött a csecsemős egy készülékkel, amivel ahogy kibújt megtisztították a légutakat neki és csak ezt követően sírt fel a babám.

3) Boldogulni fogsz, és ahogy telnek a napok egyre jobban majd meglátod. Mi is bénázunk sokat, de ez van. Eddig még kárt nem tettem benne :) a nemalvás egy picit fársztó, de egy egy lopott mosoly kárpótol érte.

4) Az első dolog amit érezni fog, az Te leszel neki, te fogsz róla gondoskodni, rád fog nézni érdeklődően a tágra nyilt szemeivel, és a te karodban fog megnyugodni. Néha még most is azt érzem, hogy nem tudom eléggé szeretni... De ez az érzés azt hiszem megmarad, hiszen a gyermekünkről van szó... Biztos vagyok benne, hogy jó anyuka leszel, vigyázzatok magatokra! 3 hetes kisfiú anyukája

Nem vagy egyedül, én is nagyon féltem, sokszor sírva fakadtam itthon, hogy mi lesz velünk. Aztán amikor odakerültem, magam is meglepődtem, de bár nagyon (iszonyatosan, borzasztóan, kimondhatatlanul) fájt, nem volt elviselhetetlen, illetve amikor már azt mondtam, hogy ez már annyira fáj, hogy nem bírom ki, akkor meg is született a lányom. És közben nincs idő agyalni, kőkeményen "dolgozol", csak a szülésre koncentrálsz, és gyönyörű emlék lesz, életed legszebb pillanata. Könnyen beszélek mostmár, szülés előtt ezt senkinek nem hittem el:)

Utána meg minden jönni fog automatikusan, pár hét alatt bele fogsz rázódni, tudni fogod a babád minden rezdülését, és menni fog minden, hidd el, hamar kialakul a rutin.

A 4. kérdésedere nem is válaszolok, mert hiszen az természetes, hogy szeretni fog, hiszen te is szereted őt, és ő ezt érezni fogja.

Mellesleg az, hogy ilyen kérdéseket teszel fel, már bizonyítja, hogy jó anyuka leszel, mert akiben első babásként ezek nem fogalmazódnak meg (még ha valaki nagyon laza, akkor is előjönnek ezek a dolgok szerintem), az valahogy nekem olyan, mintha nem is venné komolyan az egész gyerekvállalást.

Ne kérjél!

Én nem kérnék. Fájjon, de legyek ura a testemnek!

Biztos anyud miatt félsz, de tudnod kell, hogy ez nem általános. Sok családban egész mást mesélnek, és ezért nem félnek a nők a szüléstől, természetesnek veszik. Mivel te csak rosszat hallottál, ezért nagyon jó lenne, ha más szemléletű nőkkel is tudnál bezsélgetni! Keresd a lehetőséget tudatosan , azt tanácsolom! Mert bebizonyított tény, hogy könnyebben szül, kevesebb fájdalommal, aki nem fél. Mert a test lazább, és jobban tud figyelni afeladatra. Terhestornára, terhesjógára jársz? Érdemes lenne beíratkoznod. De még ha otthon csináod is, jó.Beszélgess a védőnővel, gyerekes anyákkal. Olyat keress direkt,akin láátod, hogy laza, vidám. Aki láthatóan feszült, félős, ideges típus, azzal most inkább ne beszélj erről! Akár ímélt is írhatsz a neten olyannak, aki könnyen szült. Csak hogy legyen pozitív beszámolód is!

Én kétszer szültem, midkettő örök, és nagyon pozitív élmény marad. Habár még fájáserősítőt is kaptam, és még kiabáltam is a másodiknál...:) de nagyon jó élményként emléxem vissza. Inkább a gátmetszés varratszedése volt kellemetlen - ma megtennék mindent, hogy elkerüljem. Akkor még rutinból vágtak, ma nem. Vannak arra is gyakorlatok, masszázsok, amivel előre lehet készíteni. Nme vag ykiszolgáltatott! Készülj, tornázz, masszírozz, beszélgess! Én biztos nem engednék tűt szúrni a gerincembe, ha egyébként semmi bajom! Amúg ymilyen a fájdalomküszöböd?

Különben nem mindenkinek olyan erősek a fájásai. És mondom, a laza izomzat, figyelem, jó lelkiállapot sokat számít.És még gyorsabbá is teheti a dolgot. Ha meglesz a gyerek, egy percig nem fogsz arra gondolni, hogy jaj! Csak atágulási szakasz telik lassan, utána már felgyorsulnak az események. :) Beszélj a félelmeidről! De ne a félőseknek!

Én is ajánlom a gyöngéd születés c. könyvet.! Hogy kicsit a bab szemszögébe tudjuk képzelni magunkat!

És a szülés nem olyan , mint afilmekben: ordítozás, vér, jajjagatás, fogcsikorgatás, ordítás... Csak az jól mutat. Nagyon sokan szép csendben és gyorsan megszülnek. De ha kedved lesz kiabálni, belefér, a szülőszobán nem kell szégyellősnek lenni!

A baba igazából azért sír sokszor, mert a szemébe a neon, hátára a víz, idegen kezek kapkodják, lehet, hoyg kicsit erősebben is fogják ...jó hogy sír! Egy kilenc hónapos is sírna!Meg a hároméves is! Ha nyugiban várják, van, amelyik csak felkiált, majd mosolyogva lélegzik is..:)Azt mondják :)

Amikor én szültem, akismamaosztályon egy nő arra ébredt éjjel, hogy kinn a baba feje. Nyomta a csengőt, de majdnem leszidták, mit pattog éjjel, el se hitték hogy szül :) Mire az orvos odajött , ababa kinn volt! ilye is van.

Mikor meg a fiam születet, bejön eg yanyuka gyerekkel a karján..felküldték a lépcsőn a harmadikra, azt hitték, visszahozta...

az nmeg otthon megszült. A szomszédban voltak a gyerekek, meg a sógornő, de nem volt ideje átmenni szólni..Megszülte, ellátta, felöltöztette, aztán ment át, hogy ne, mehetünk a kórházba, megmutatjuk a babát. Még meg is dícsérték, milyen szakszerű. Ilen is van:)

A kis titkárnőnk felhív mobilon, hogy megvan a fia..azt hittem tegnap, v tegnapelőtt születettt! Kiderült, hogy két órája szült, már mindenkit végighívott, ez volt a legfontosabb, hoyg engem felhívjon. Könnyű szülés volt, első baba pedig, szűk csípűjű, vékony anyuka.Szóval, vannak könnyű szülések is.

Na hallod én is rettegtem. A környezetemben mindenki szült, mindenki babája mellett sírdogálva álltam a boldogságtól. És eljött a pillanat, hogy nekem kellett szülni. Féltem, mint a tűztől! Rengeteget olvastam, én bizony néztem videókat is. A védőnőm javaslatára, sokat meditáltam, besötétített szobában, hallgattuk a babámmal a babazenét, és minden alkalommal elbeszélgettem vele. Elmondtam neki, hogy mi fog történni, hogy szépen ügyesen, gyorsan bújjon ki.

És úgy is lett, el kell hinni, hogy nekem bizony könnyű szülésem lesz, és pikk-pakk végigcsináltam, nem viccelek. Nem fáj annyira, mint ahogy leírják, tudd, hogy mi miért történik veled. Rokonom mondta mindig és csak ezt tudom mondani másnak is, minden egyes fájás induláskor mond magadnak, én ezt még kibírom, jön ennél még rosszabb is, és persze csak kicsivel fog jobban fájni, egy idő után meg nem fáj jobban, csak érzed, hogy nyomni kell, azt nem fogod érezni, megkönnyebbülés lesz!!!

Minden anya parázik, hogy jó anya lesz-e vajon és jól csinál-e mindent. Itt mindig kérdezhetsz és persze magadtól is rá fogsz jönni, hogy mikor miért sír a baba, mi a jó neki!

Minket a Jó Isten így alkotott meg! ANYÁNAK!!

Könnyű szülést, majd írd meg milyen volt!!!!