Félek a szüléstől, az első szülésem rémes volt, hogy győzzem le a félelmemet?

Én is félek a szüléstől. Nekem is nagyon nagy trauma volt. Főleg lelkileg. Utána hónapokig hallottam a doki hangját, ahogy azt mondta a szülés alatt, hogy nem így ismert meg engem, csalódott bennem...

Tudom, hogy nem kellett volna a lelkemre vennem, de akkor és ott nagyon megviselt. Hónapokig kapott el a sírás e miatt...

A fájások is szörnyűek voltak, a kitolási szakasz is...

Nem tudom, hogy milyen lesz a második. Reménykedem, hogy valamivel elviselhetőbb lesz.

Nekem sokat segített, hogy orvost váltottam. Nem akartam, mert az előző dokimmal nagyon meg voltam elégedve szakmailag is. De így sikerült. Bár most újra idegen helyen kell szüljek (nem abban a kórházban szülök ahol előzőleg), mégis valahogy adott egy biztonságérzetet ez az új doki.

Amikor az első babát szültem - a fájások közt arra gondoltam, hogy miért nem volt nekem jó gyerek nélkül. Jobb lett volna, ha nem megyek bele ebbe a terhességbe. Azóta tudom mit jelent egy gyerek... Sokszor arra gondolok, hogy majd a kisfiam szeretete fog adni erőt, hogy végig csináljam. Remélem, hogy sikerül átvészeljük valahogy ezt is.

Könnyű szülést kívánok neked!

29 hkm

Én irtó mázlista vagyok, mindkétszer extragyorsan szültem, spontán és vágás-szakadás nélkül.

A lányom összevissza 2,5 óra alatt meglett, a fiam 2 óra alatt. De a második szülésem rémes volt.

elsőnél: reggel nyolckor elment a magzatvíz, egy ujjnyi voltam, renyhe és ritka fájásokkal. 10.40-kor meg már kint is volt a lányom, a kitolás kb 10-15 perc volt összesen.

Másodjára pedig: reggel 6.30 kor éreztem először valamiféle fájást, de még szimpla jóslónak hittem, 7kor már 5 percesek jöttek, elindultunk a kh-ba, a kocsiban azt hittem megszülök, már tolóim voltak, alig győztem ellihegni meg visszatartani. Mire beértünk már laza 4 ujjnyi voltam és egyből nyomhattam is. A kitolás nagyon elhúzódott mert kiderült, hogy a zsinór rá volt tekeredve és mindig visszarántotta. De így is megvolt 8.40-re, tehát összesen óra alatt!

De a kettő közül a második SOKKAL_SOKKAL_SOKKAL fájdalmasabb volt, én jól bírom amúgy a fájdalamt, de most elbúcsúztam az életemtől közben... többször elájultam, az nst kiakadt a fájáscsúcsoktól... szó szerint félig megőszültem a szülőágyon, azóta festetem a hajamat is. Hibába nem kellett egyetlen öltés sem, és hiába szoptattam fél óra múlva törökülésben, hiába jöttem rendbe pár hét alatt teljesen, én elhatároztam, hogy többé nem szülök hüvelyi úton. Ezt még egyszer nem bírom ki épp ésszel, az tuti.

Nah ezt kellett nekem elolvasni...most jól beparáztam:S

31 hetes első babás

szia, én 20 órát vajúdtam, de nem tágultam szinte smemit. a végére iszonyú fáradt voltam, végül oxitocint kaptam, és burokrepesztés volt, onnatól 3/4 óra alatt kint volt akislányom, de az a 3/4 óra elmondhatatlan volt....(ált az oxi erősebb fájásokat generál a rendeseknél). a kitolás, nem tudom honann szedtem rá az erőt-valahogy megvolt. aztán még a babám intenzívre is került, a szoptatás alig indult be, 1 hónapig szenvedtünk mire sikerült.....

most vagyok a 6. hónap elején, de őszintén szólva nem nagyon gondolok a szülésre. csak annyiban hogy minden rendben legyen. a neheze tudom utána jön majd. semmi segítségem nincs, nagyon nehéz lesz....főleg ha ő is olyna sírós.-nem alvós lesz mint a nővére (aki nemsoká 2,5 éves)......

nem mellesleg most lesz fogadott orvosom, aki egy nagyon lelkiismeretes fazon, és nyugodtan rábízom magam ilyen előzmények után is.

sztem te is fogadj egy rendes orvost, és ne gondolj arra, milyen lesz a szülés. úgyis a végeredmény a fontos, a baba, nem? :)

könnyű gyors szülést kívánok neked.