Aki termeszetes uton szult, gondolkodik azon, hogy a kovetkezo csaszar lesz?

Igen, az első szülésem után úgy voltam vele, hogy ilyet még egyszer nem akarok átélni, és ha lesz még egy gyerekem, akkor császárt akarok.

Aztán mégsem így lett, pedig a 7. hónapig nagyon azon voltam, hogy valahogy elintézzük, hogy mégis császározzanak meg. De mondjuk lefizetni a dokit egy indok néküli császárért nagyon nem az én világom, de megfordult a fejemben azért.

Aztán valahogy a 8. hónapban megbékéltem vele, hogy hüvelyi szülésem lesz, és hogy majd kibírom valahogy. Fejben sokkal tudatosabban készültem rá, elkezdtem pozitívan hozzáállni, sokat olvastam róla, hogy mi hogy zajlik ilyenkor valójában. Végül tök jó élmény lett, fájni fájt persze, de szívesen emlékszem vissza rá, és most, hogy a harmadik gyereket tervezzük, már úgy vagyok vele, hogy ha csak egy mód van rá, őt is hüvelyi úton szeretném megszülni.

Na igaz mondjuk, hogy nálunk az első és a második gyerek között több, mint 8 év telt el, szóval volt időm túltenni magam az első szülésemen.

Szules nem mukormos kezeles se nem fodraszat.

Uj eletet adsz komoly fajdalmas munka es ez igy van jol.

Az uj eletnek ara van ami elol nincs kibuvo vagy csalas.

Ha nem akarsz szulni ennyit nem akarsz a gyerekedre aldozni akkor nem vagy kesz az uj babara nem eleg eros a gyerek utani vagyad.

Ajanlom keress egy jo szakembert aki szulesi trauma feldolgozasaval foglalkozik.

Sajat keresre csaszar etikatlan es veszelyes dolog.

Én fél éve szültem természetesen, én rettegtem a szüléstől, végig császárt akartam, aztán nem úgy alakult. Nekem nagyon pozitív élmény volt, tervezünk második babát pár év múlva, igazából mindegy hogy alakult, de örülnék, ha ismét természetes lenne, át szeretném élni mégegyszer! :)

Mindkét oldalról van rengeteg pozitív és negatív példa, próbáld meg feldolgozni a szülésélményedet szakember segítségével.