Szülésem története : a DEOEC klinikán ha érdekel valakit?

az első terhességem volt és végig rendben zajlott a rémálom a 35 héttől kezdődött az NST vizsgálattal. Minden alkalommal rossz volt a kislányom szívhangja és nem csináltak semmit rendszerint aludt minden vizsgálatkor. Ez így ment a 40-dik hétig március 6-ára voltam kiírva a méhszájam zárva volt az amnioszkópián így megint csak NST volt meg 7-én is.8-án az orvos azt mondta már rég megkellett volna szülnöm a baba nem érzi bent jól magát (csak akkor nem értem miért kellett várni heteket ha kezdettől rossz volt a baba szívműködése miért nem szülesztettek meg? ) szóval felküldött a szülőszobára hogy méhszájtágítást csináljon mert még mindíg zárva voltam és a baba nem volt jól odabent oxitocinos infúziót kaptam amitől pár óra múlva kinyíltam 1 centire és megtudta nézni a magzatvizet ami még tiszta volt amúgy rettenetesen fájt az amnioszkópiás vizsgálat.9én pedig újra NST persze a szívhang ezúttal sem volt jó de nem csináltak semmit se otthon pedig állandóan sírtam hogy valami baj lesz a babával, hiszen mindenki folyamatosan mondta hogy nem jól van már bent a baba, de ezúttal is elküldtek haza. Majd 10 én is NST de akkor már szerintem amnioszkópiának kellett volna lennie de azt csak 11-ére tervezték és nem mentünk volna végig ezen a tortúrán.11 én hajnali fél 4 kor elment a nyákdugóm és beindultak a fájások amik rendszeresek voltak kb 5 percenként és indulás a klinikára sose tudom meg hogy mitől indult be végül is a szülés hogy spontán eljött az idő, vagy a tágítástól. Bent a szülőszobán következett a rémálom fájdalomcsillapító nélkül szültem 5 óra alatt meglett a baba a gyors közbeavatkozás miatt ugyanis itt is teljesen rossz volt a baba szívműködése és a végén még a császármetszés is szóba került aztán hírtelen már semmire nem volt idő, gyorsan burkot repesztettek adtak oxitocint a fájások erősítésére az utolsó órák maga volt a pokol a baba rettenetesen legyengült és nagyon belekakált a vízbe amit lenyelt ez lement a tüdejébe meg mindenhova épp fulladozott. Aztán végül mivel már én szinte meghaltam annyira rosszul voltam amikor nyomnom kellett azt hittem agyvérzést kapok a fejem szétpukkan, és a legvégén vákuumal húzták ki a lányomat mert már ő is meg én kikészültünk és ami a legrosszabb nem sírt fel mert tele ment a szája a kakás vízzel és lélegeztetni kellett inkubátorba került 2 napig míg bent voltunk a korházban kapott antibiotikumokat és szopni azóta se szopik a vákuum miatt fáj a feje és tejem sincs a stressztől így tápszeres baba de mostmár jól van és 2 hónaposak vagyunk EZ MIND ELKERÜLHETŐ LETT VOLNA ha az NST vizsgalaton rendesen odafigyelnek rám és nem várnak heteket arra hogy javul a baba szívműködése a Kenézy korházban ez nem fordult volna elő ott elsőre megindították volna a szülést mert utánaérdeklődtem és most nem lennék ilyen lelkibeteg a szülés miatt ENNYIT A KLINIKÁRÓL . Kismamák, ne hagyjátok magatokat, ha rossz az NST lépjetek, mert rosszul járhattok ti is mert a klinikán semmit sem csinálnak mostmár tudom. Ez volt szülésem története