Esetleg érdekel valakit? Első szülésem története.

Sokan örülnek, ha olvashatnak az első szülésről "élményeket". Én 31 éves vagyok, most szültem először és a pici a 38-ik héten született 51 cm-rel és 3820 grammal.

Először is azt tudom csak mondani, hogy nem szabad idegeskedni amiatt, hogy mi lesz most. Én teljesen nyugodtan indultam a kórházba, ott sem idegeskedtem, teljesen megbíztam az orvosomban és a nőgyógyászomban. A szülés úgy kezdődött, hogy szombat reggel 6-kor elmentem wc-re, és érzetem, hogy valami folyik belőlem. Véreskés víz volt, gondoltam, hogy nem a nyákdugó, de azért felhívtam a szülésznőmet, hogy indulnom kell-e a kórházba. Azt mondta, hogy igen, menjek. Felébresztettem a páromat, hogy indulni kellene, de indulás előtt még el kellett mennem a wc-re, nem ment a hasam, de kijöt belőlem, ami bennem volt:-). Benn a kórházban megvizsgált az ügyeletes orvos, mondta, hogy valószínűleg a magzatvíz szivárog, felül repedhetett meg. Rátettek egy órára CTG-re, hogy a Kicsivel minden rendben van-e. Aztán még egyszer megvizsgált, vérezgettem közben, azt mondta az orvos, hogy ma szülünk, mert ez tágulásos vérzés, és szépen nyílik a méhszájam is. Felvettek az osztályra, közben behívták a nőgyógyászomat. Ő fél 10 után ért be a kórházba, megvizsgált, és mondta, hogy tényleg jön a baba. Rögtön csinált is egy burokrepesztést, és kaptam infúziót is. Dél körülig a fájásokat is alig éreztem, közben növelték folyamatosan az infúziót. Déltől fél 2-ig egyre sűrűbbek és erősebbek lettek a fájások. A méh felső részénél feszített nagyon és a derekamba sugárzott a fájdalom. Közben kaptam kéjgázt, másfajta fájdalomcsillapítást nem kértem. Fél 2 körül kezdődtek a tolófájások. Az első pár még nem volt olyan erős (2-3 darab) akkor nem lehetett még nyomni. Aztán a nőgyógyász mondta, hogy ha jön a fájás, nagy levegőt kell vennem, benn kell tartani és nyomni, mint székelésnél, hasprés teljes erőből. A 3. vagy 4. nyomásnál mondta a szülésznőm, hogy kinn van a kicsi feje, nyuljak le, és simogassam meg. Hihetetlen sok erőt adott:-). Aztán még egy nyomás, és már kinn is volt a kicsi:-). Nagyon fájt, hazudnék, ha nem ezt mondanám, de már kit érdekel:-)))). Aztán a kisfiamat rátették a hasamra, és magamhoz ölelhettem. A következő fájásnál kinn volt a méhlepény, szinte semmit nem is éreztem. Ezután vitték el a babát megfürdetni, engem pedig összevarrt a nőgyógyász, mert gátmetszést csinált, amiből semmit nem lehetett érezni. A varrás kb. 15 percig tartott, adott injekciót, nem fájt, csak azt éreztem, ahogy a cérnát húzza. Szóval ne féljetek, csak nyugodtan kell viselkedni, azt kell csinálni, amit mondanak, és minden rendben lesz. Ha gyorsabban megy a dolog, a baba is kevesebbet szendved. Az egyetlen rossz dolog az volt, hogy apás szülést terveztünk, de a kórház le lett zárva, így az apuka nem is láthatta a kisfiát, amíg haza nem jöttünk a kórházból. Azóta már itthon vagyunk a babával és szerencsére mindketten nagyon jól érezzük magunkat. Gyönyörű a kisfiam, és nagyon boldogok vagyunk, hogy végre itt van már közöttünk:-).

Szóval kitartást és boldog babavárást mindenkinek, aztán pedig gyors és minimális fájdalmú szülést:-)