Mennyire hatásosak a vajúdást-tágulást segítő homeopátiás bogyók illetve a málna levél tea?

Nekem ezek a dolgok nem segítettek. Az első babánál lelkesen csináltam "mindent amit lehetett", 26 órás hosszú és komplikált szülésem volt, a másodiknál nem foglalkoztam ezzel, és 4,5 óra alatt "könnyedén" meglett a baba.

Szerintem agyban dől el a legtöbb dolog. A másodiknál már tudtam, hogy mi az, amit "nem szabad" csinálni, és mit tehetek közben, mire gondoljak stb., hogy jobban menjen...

Szia!

Én szedtem a bogyókat rendületlenül és ittam a málnalevél teát is.Gondoltam, ha nem is segít ártani nem árthat. 42 hetesen császárral született a kisfiam, mert semmire nem tágultam.

Én is szedtem és ittam ezeket. Mivel túlhordtam a fiamat, ezért indították a szülést, de a burokrepesztéstől számított 4 óra múlva megvolt a fiam, kb. a 3. tolófájásra. Nem tudom ezektől-e, de ártani biztos nem árt, így én a 2.-nál is szedni fogom.

Ja és végig szedtem a vajúdás alatt is.

Tapasztalataim még nincsenek, de én is készülök ilyen praktikákkal. :)

Vasárnap töltöm a 38. hetet. Két hete iszom a málnalevél teát (szerintem tök finom), és most hétfő óta szedek homeobogyókat, szülésznői ajánlásra. Mondtam neki, hogy szeretném megpróbálni a gátvédelmet, így az alábbi forgatókönyvet írta le:

- 36. héttől Arnica 15CH napi 2*5

- 37-38. hét Caulophyllum 9CH napi 2*5 hétfőtől szombatig, vasárnap Pulsatilla 15CH 1*5

- 38-39. hét Cimicifuga 5CH 2*5 h-sz, vasárnap megint Pulsatilla

- 39-40. hét Cauloph, vasárnap Puls.

- 40-41. hét Cimicifuga

Szülés indulásakor Arnica 15CH 8 óránként, Caulo+Cimici felváltva max fél óránként; ha elfolyik a víz, Pulsatilla óránként.

Szülőszobára Caulo és Cimici 30CH-t kellene vinni, de azt nem találok itt Egerszegen semmilyen patikában.

Azt mondta, hogy a homeo bogyók lehet, hogy picit kitolják a terhesség idejét, viszont magát a szülést gyorsítják. Hát majd meglátjuk.

Amit nem szabad: arra gondolni, hogy mennyire fáj, és tulajdonképpen "magammal foglalkozni". A másodikommal úgy álltam hozzá, hogy a fájások jók, és kellenek, mert azok segítik előre a babát. Amikor nagyon fájt, biztattam a babámat, hogy "ez az, menj előre!"

Amit nem szabad: hátrahajtani a fejünket fájás közben. Nekem ezt senki nem mondta, egyszer megcsináltam, és majdnem elájultam. Elment a látásom egy rövid időre (nem tudom mennyi), szédültem, és azt hittem, végem van...

Én az elsőnél a fájások alatt megfeszítettem az izmaimat, ez sem jó, mert ha arra koncentrálok, hogy "ellazuljak", akkor az segít. Azt is megtanultam, hogy a száj izmai és az alsó izmok kapcsolatban vannak, ha tehát arra tudok figyelni csak, hogy a számat ne szorítsam, akkor alul is lazább leszek.

És bár én ösztönösen nem kiabáltam, viszont mondogattam ilyeneket hogy "nagyon fáj", meg "nem bírom tovább". Nem szabad ezekre pazarolni az energiát, mert minden cseppjére szükség van. A másodikommal már csak annyit beszéltem, amennyi kellett, hogy mit kérek (vizet), vagy hogy hogyan masszírozzanak, hogy akarok helyezkedni, miben segítsenek. (Férjem és szülésznő voltak ott, és alternatív szobában szültem mindkétszer...)

Most nagyjából ez jutott eszembe, már nem "tegnapi" az élmény... :o)