A szülőotthont, az otthonszülést, vagy a kórházat részesítitek előnyben?

ui.

Viszont az oxitocin-termelés simám leáll stressz hatására, ezt a szoptatásnál tapasztaltam igazán, elég volt a legkisebb szorongás, akár csak annyi, hogy vajon lesz-e tejleadó reflexem és nem tudtam megszoptatni a gyerekem, annyira gátlódott az oxitocin ennek hatására. Egy időben csak éjjel tudtam szoptatni, amikor kába voltam azon aggódni, lesz-e tejleadó reflex. Ugyanaz a hormon, ami a tejleadó reflexért felelős, indítja meg a fájásokat is, azon se lennék meglepve, hogy engem annyira stresszeltek a siettetéssel a kórházban, hogy azért nem voltak fájásaim, mert a kórházi légkör miatt abszolút leállt az oxitocin termelésem. Nagyon izgultam és a vérnyomásom azonnal az egekbe ment, holott a terhességem alatt végig rendben volt. Nem akarták elhinni, hogy ez azért van, mert izgulok, pedig azért volt, ebben biztos vagyok. Amikor megtudtam, hogy császár lesz, akkor meg hirtelen leesett a vérnyomásom, a doki nem akarta elhinni:) Én ilyen vagyok, abszolút lámpalázas...szóval emiatt is hiszem azt, hogy elképzelhető hogy én a kórházi stressz miatt nem tudtam megszülni természetes módon. Utolsó voltam.

Kórház, de persze nem mindegy, hogy milyen körülmények között zajlik ott a szülés. Az első fiamnál még nem volt felújítva a szülészet, hát ott úgy éreztem magam, mintha egy húspulton feküdnék a többi szülő nővel együtt, az nem volt a legjobb.

A másodiknál, a felújítás után már kis szobákra volt osztva a szülőszoba, és azt csináltam, amit akartam, járkálhattam, zuhanyozhattam többször is, ülhettem labdán, és minden úgy volt, ahogy nekem kényelmes volt. Nem muszáj ehhez otthon szülni, csak sajnos nem minden kórház áll egyformán a kérdéshez. Pedig kórházban is lehet jó körülmények között szülni, és a biztonságról sem kell lemondani.

Magyarországon gyakorlatilag nincs lehetöséged otthonszülésre, annyira szabályozott.

Ha bármi "baj" (magas vérnyomás, eltéro labor, stb) lép fel elsö terhesség alatt, negativ kortörténeted van, vagy elözöt császárral szülted, vagy 10 percen belül nem tudsz orvosnál lenni komplikáció esetén, már korházba kell menned. Teljesen problémamentes váradossága kevés nönek van.

Az más dolog, hogy én nem szülnék otthon, épp a váratlan események miatt. Bocs, nem akarok meghalni, vagy hogy a gyerekemnek legyen baja.

Ha még egyszer szülök, talán van esélye, hogy másodjára is kórházba megyek, de csak és kizárólag olyan helyre, ahol nem indítanak szülést minden egyes nőnek 40 hét után a hetedik napon, azért mert ez lett a protokoll, és dögöljön meg mindenki, mert mindenkire érvényes és kész... Ha csak egy napot hajlandóak lettek volna várni, akkor nem 10 órányi oxy után nyomták volna ki belőlem a gyerekem kézzel, és utána nem ájuldoztam volna két hétig a rommá kimerüléstől, és nem azzal telt volna az első évünk, hogy próbálom nem idegennek érezni a saját gyerekem.

Sajnálom, de nagyon komolyan ugrok arra a feltételezésre, hogy az otthonszülés a kumbájázó, lusta ezo-csajok dilije... aki ezt hiszi, az semmit nem tud a szülés testi-lelki-hormonális, egész további életre kiható folyamatairól, illetve a magyarországi képzésekről, hogy valójában mit kapunk, mit kaphatunk egy itthon képzett szülészorvostól, és mit nem, vagy mit kaphatunk egy bábától.

Ennek a dolognak van egy története. Magyarországon is éltek és dolgoztak évezredes szüleszeti tudást hordozó és továbbadó bábák, akik tették a dolgukat. Aztán felépültek a kőkórházak, és a férfidoktorok, akik az akkor még relatíve fiatal tudományos kutatásoknak hittek kizárólag, így amíg egy bábának a saját szabályai szerint a kort tekintve hhetetlen higiéniai feltételeknek kellett megfelelnie, addig a doktorok egy jó kis boncolás után kézmosás nélkül mentek át a kórház másik szárnyába vajúdó nőket vizsgálni. Semmelweis annak az orvosi gőgnek lett az áldozata, ami képtelen volt beismerni a tévedést és a károkozást, inkább megölették a kollégát, amikor az rájött, hogy a tudományos hozzáállás élettanilag nem volt elég alapos...

Szóval... ezt csak azért meséltem el, mert a bábai tudás a mai napig több olyan vágás nélküli technikát ismer, amit az orvosin nem tanítanak. Arra alapul a hozzáállása, hogy a szülésnek van egy folyamata, amit ki kell várni, figyelni, testre szabni, ha bármivel közbeavatkozunk, és biztosítani a háborítatlanságot, hogy a hormonális folyamatok ne sérüljenek. A megfelelő hormonok, a nyugalom, a kizökkentésmentesség adja a szülés biztonságát, sajnos a mai kórházi staff annyira retteg a felmerülHETŐ komplikációk jogi következményeitől, hogy a túlbiztosítás és a művi beavatkozások már alapvetően kibillentik a vajúdást a természetes menetéből. Ez újabb beavatkozásokra sarkallja őket, és innentől már csak egyre rosszabb lesz. Majd a végén felmutatják a "delegalábbegészséges" csecsemőt, akit kiválóan és az esetek magas százalékában megszülhetett volna komplikációk és beavatkozások nélkül az anyja, ha ők nem lettek volna ennyire a folyamat természetétől elrugaszkodottak.

Saját farkába harapó kígyó.

Ma már vannak kórházi orvosok, akik igyekeznek képeztetni magukat bábai vonalon, de sajnos nagyon kevesen, és ő munkájukat is ellehetetlenítik az életidegen kórházi protokollok. A budapesti Szent István kórház korábban híres volt a bababarátsága okán, de tavaly több kiváló orvos otthagyta, mert a protokollok inkább védték a kórház becsületét, mint a gyermekek és az anyák jogát arra, hogy olyan körülmények között szülessenek és szüljenek, amilyeneket a biológia kitalált nekik.

Na ezért választják az emberek az otthonszülést. Mert akkor választhatnak bábai tudású szüléskísérőt.