Mennyire fájdalmas a szülés? Mihez tudnátok hasonlítani? A vajúdás és a kitolás is ugyanannyira fáj?

A vajúdás alatt próbálj meg befelé figyelni, és hagyd, hogy működjenek az ösztöneid. Az első szülésnél mindent kontrollálni akartam, irányítani, így eléggé fájdalmas volt.

Á második és a harmadik szülésem sokkal bensőségesebb volt, bár gyorsabb és intenzívebb is. De hagytam, hogy az agyam termelje a fájdalom csillapito hormonokat, minden ment a maga útján.

Á kitolas nálam extra gyorsan ment mindhárom esetben, 2-3 nyomás, és kint volt a baba. Az már megváltás volt, és fajdalmasnak sem mondanám. Inkább egy visszatarthatatlan nyomási kényszer.

Most újra babát várok. Újra izgulok, mert ő így néz ki, nem lesz éppen kicsi újszülött.

Könnyű, szép szülést neked!

Indított szülésem volt, oxytocinnal, azt mondják, az sokkal fájdalmasabb, mint alapból, így nem tudom, milyen a "normál" szülési fájdalom.

Azt tudom, hogy nekem brutális volt. Az eleje mint egy erősebb mensis görcs, akkor még mosolyogtam és csodálkoztam, hogy "ja, csak ennyi?".

Aztán ahogy telt az idő, egyre sűrűbbek és egyre elviselhetetlenebbek voltak a fájások. Nekem is volt ilyen türelmetlenség, hogy bárcsak nyomhatnék már, de nem lehetett... nekem akkor azt mondták, pisiljek, az segít, és tényleg jót tett, hogy legalább valamit nyomhattam, egy időre megkönnyebbültem tőle kicsit.

Aztán amikor már eljutottunk volna a kitolásig, kiderült, hogy gyerek még sehol, úgyhogy sürgősségi császár lett a vége. Utólag viszont inkább választanék 100 hüvelyi szülést, mint egy császár utáni felépülést. A szülésnek legalább van közvetlen célja, belátható vége...